(Olvasd magyarul) Mi lenne velem a gyerekeim nélkül?

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

18 thoughts on “(Olvasd magyarul) Mi lenne velem a gyerekeim nélkül?

  1. Szia! Én voltam Szingli a családi élet előtt majdnem öt évig. Igyekeztem azt az időt is hasznosan, tartalmasan kitölteni és nem azon keseregtem minden este a tv előtt, egy nagy doboz fagyival, hogy nincs pasim, mint valami elcseszett Bridget Jones. Dolgoztam a jól fizető munkahelyemen, volt másodállásom is, ami nemcsak szellemi kihívást biztosított még a feles energiák lekötésére, de extra pénzt is hozott. Naponta 1-1,5 órát sportoltam, rendszeresen találkoztam a (szintén szingli) barátaimmal és mindenre volt pénzem, amit csak akartam. Folyamatosan tanultam, új hobbikat próbáltam ki. Nem unatkoztam és igyekeztem nagyon jól érezni magam a bőrömben. De mégis esténként amikor szellemileg, fizikailag elfáradtan álomra hajtottam a fejem, legbelül nagyon szomorú voltam.Éreztem, hogy hiányzik valami… Valaki/valakik.Az élményeket nem volt kivel megosztanom és hiába éltem aktív társasági életet mégis magányos voltam. Most van egy párom, két gyermekem, meg kb 10 kiló pluszom. Nincs egy normális ruhám, lyukas minden cipőm. Nincs elég időm sportolni, sőt úgy általában nincs elég időm semmire. De mégis imádom a hétköznapokat. Nézni, ahogy a gyerekek napról napra fejlődnek, megtanultam újra örülni az apróságoknak. Szeretem a családi kirándulásokat és boldog vagyok attól, hogy a fotóalbumban nem csak én vigyorgok a hegy tetejéről…sőt általában rajta sem vagyok a fotókon! 🙂 Tudom, ez csak kettő, nem öt. Így is leterhelőbb, mint eddig, de mégis így kerek és így teljes. Így jó. 🙂

  2. Én csak 3 éve gyakorlom az apaságot, de mivel itthonról dolgozom, rengeteget vagyok a két gyerekkel. És a pelenkázástól, a fürdetésig, a főzéstől a mosogatásig mindenből kiveszem a részem, mert “szuperapu” vagyok. Viszont nekem is sokszor eszembe jutott már, hogy egyedül – pláne férfiként – mennyivel könnyebb lenne. (persze ez is inkább a mai borzasztó világ miatt, mert félek, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha nagyok lesznek?) De akkor senki nem mondaná nekem, hogy “Apu, alszol velem?”, és, hogy “Kérek, pici kakaót! Sokat-sokat!!” És a 10 hónapos sem ébresztene fel minden reggel pontban fél nyolckor (harmadszor az esti lefekvés óta), azzal, hogy dö-dö és pici kezével megérint, mert reggel van. 🙂

    1. Mindenkinek ilyen szuperapu kellene! Éljenek az apák! A gyerekek sok minden átírnak az ember életében és erre csak akkor döbbenünk rá, amikor már ott vannak, amíg nincsenek, nem érezzük a hiányukat. Fura dolog ez…

  3. Én fölveszem a régi szálakat, és folytatom az abbahagyott dolgokat, miközben a gyerekeknek segítek. Fölkészítettem a grafika szakra az elsőt, és nem fogok tudni nem rajzolni, ha ősztől odajár. Nincs kihagyott lehetőség. Szerintem a gyerekekben folytatódni jobb, mint nélkülük élni.

  4. Kedves Barbara!
    Kezemben a kb 13 év kemény küzdelme árán megszerzett, jelenleg semmire sem jó sebész szakvizsgámmal (mert a gyerekek miatt nem tudok a szakmámban dolgozni ), hátam mögött 7 év kialvatlansággal és folyamatos, parttalan küzdelemmel, négy csodálatos, egészséges gyerekkel és egy fantasztikus férjjel az oldalamon olvasva a cikket : hát jót bőgtem rajta…mert a sokgyerekes anyaság már csak ilyen, néha világgá mennék, hogy egy perc után szűkölve hazakullogjak, hiszen nélkülük már nem is élek. Köszönöm, hogy ilyen csodásan meg tudod fogalmazni mindennapjaink örömeit és nehézségeit, sokat nevetek azon, hogy nálunk is szinte minden úgy megy, ahogy leírod. (JUHÉJJ, nem vagyok egyedül!) és sokszor meghatódom, mert pontosan leírod, milyen érzelmek kavarognak bennem.

    1. Kedves Nóra!
      Nagyon köszönöm, hogy benéztél hozzám és megosztottad velem a gondolataidat.
      Gratulálok a csodaszép és felelősségteljes munkádhoz, sajnálom, hogy nem tudsz élni vele, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy gyönyörű családod kárpótol sok mindenért.
      Sokan gondoljuk, hogy egyedül vagyunk és nagyon jó érzés rájönni, hogy mégsem. Hogy vannak hozzánk hasonló anyák, akik ugyanúgy élik a mindennapjaikat, mint mi és ugyanazokkal a gondokkal, kihívásokkal, örömökkel szembesülnek. Ez hihetetlen erőt tud adni. Úgyhogy én is nagyon köszönöm, hogy tőled is megkaptam ezt az erőt. Sokat jelent nekem.
      Remélem, máskor is benézel hozzám és találsz számodra érdekes olvasnivalót.
      Üdv: Barbara

      1. Kedves Barbara!
        Nagyon köszönöm a kedves szavakat!Csak pár hete fedeztem fel a blogodat, azóta rendszeresen olvasom, (már ha az életemben lehet bármi is rendszeres 🙂 ) és osztom a bejegyzéseidet. Még sok-sok csodálatos élményt kivánok nektek, amikből sok bejegyzés szülessen! Szeretettel : Nóra

        1. Kedves Nóra!
          Erre nem is lehet mást mondani, mint hogy köszönöm. És viszont kívánom a sok kedvességet.
          Bármikor szívesen látlak egy kis virtuális beszélgetésre, eszmecserére.
          Barbara

  5. Májusban elutazok a világ másik felére, 10 napra, férj, gyerek nélkül… Még soha, értsd SOHA nem aludtam távol a gyerekeimtől.
    Amikor megvettem a repjegyet, (lassan 1 ëve), a világ legjobb ötletének tűnt. Ahogy közeledik, már egyre kevésbé…
    😑

    1. Szia Ági!
      Köszöntelek a blogomon, örülök, hogy benéztél hozzám.
      Elhiszem, hogy nem könnyű most, de szerintem szuperül fog sikerülni az utazás, a férjed remekül el fogja látni a gyerekeket, te pedig olyan energiákkal töltődhetsz fel, amelyek az egész családod javát szolgálják majd. Biztos vagyok benne. És kicsit irigyellek is, hogy ilyen klassz élményben lesz részed. Drukkolok, hogy a legtöbbet tudjátok kihozni ebből a helyzetből mindenki megelégedésére.
      Üdv: Barbara

Leave a Reply