(Olvasd magyarul) Az iskolai agresszió nem tündérmese

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

12 thoughts on “(Olvasd magyarul) Az iskolai agresszió nem tündérmese

  1. Bár nálunk még nem téma, lányom csak most kezdi a sulit, mégis van egy nagyon jó példám, ami melletted szól. Egy anyuka barátnőm nem ezt az elvet vallja, ő bátorítja kisfiát, a “Védd meg magad” elv alapján. (kislányként hasonló tapasztalatai voltak, mint Neked) Szóval a kisfiú ezt hallja rendszeresen, mert nehogy áldozat legyen belőle. Egyik nap együtt játszottak a gyerekeink és az akkor még igencsak kisovodás kislányomtól elvett egy játékot, de olyan durván, hogy még meg is ütötte. Mikor rákérdeztem, mi történt, azt válaszolta: Én csak megvédtem magamat.
    Szóval azt látom a fő baj az, még ha a csak Védd magad elvre tanítunk is, elfelejtjük, hogy a gyerek nem tudja, mit jelent ez, mikor érvényes és milyen mértékben. Visszaüthet? De mekkorát? Hányszor? Kinek? Lánynak is? stb. stb. És ez a fő gond szerintem ebben, hogy felhatalmazzuk a gyereket egy ilyen körül nem határolt lehetőséggel és aztán megüt egy kisebbet, aki elesik, betörik a feje és akkor mi van? És mi lesz ha nagyobb lesz. Meddig szabad verekednie. Tiniként is. Ha felnőtt lesz és a szomszéd hülye, menjen és verje meg? Hogy lesz belőle békés felnőtt, ha az ököl a megoldás?
    Szóval én verekedés ellenes vagyok és maradok is, mert több veszélyt látok az ellenkezőjében.

    1. Szia!
      Köszönöm, hogy benéztél és megosztottad ezt a történetet, igazán tanulságos.
      Tényleg nagyon nehéz ügy ez. Én még kitartok a nem-verekszünk elvem mellett, de néha megingok. Én az agresszív fellépés ellen vagyok. De akkor a másik gyerek miért nem fogja vissza magát? Neki miért szabad, miért hiszi azt, hogy fölényben van, hogy neki bármit lehet? Mindig azt érzem, hogy egy fecske nem csinál nyarat…, de ha beállok a sorba, nem leszek különb, az erőszak pedig tovább burjánzik. És ez nem vezet semmi jóra.
      Szép napot!

    2. hemos ésmomwithfive
      Sajnos én is a nem verekszünk, nem bántunk másokat elv alapján neveltem lányomat, ugyanis amikor sorozatosan bántották nem védte meg magát, sőt amikor az iskolától nem kaptam segítséget hiába mondtam neki, hogy üss, vagy rúgj vissza, Ő azt felelte, hogy nem bánt másokat. Ha újra kezdhetném, bárcsak így lenne, arra nevelném, hogy igen is védje meg magát, csapjon oda, hogy a másiknak többé még csak eszébe se jusson hogy rossz szándékkal közelítsen hozzá, mert az Őt ért bántalmazások hatására önbizalomhiányos, szociális fóbiás lett, mindezért “köszönetet mondok” volt osztálytársainak, iskolatársainak valamint tanárainak és az iskolavezetésnek.

      1. Szia Katalin!
        Nagyon sajnálom, hogy ilyen élményeken ment át a lányod, abszolút átérzem, én is megtapasztaltam mindezt és nagyon nem könnyű együtt élni ezekkel az élményekkel.
        Én sem tudom, mi a helyes, mert az agresszió agressziót szül és nem biztos, hogy ez a megoldás. De akkor mi? És miért mindig az áldozatok érzik magukat rosszul, a többiek szülei hol vannak? Sok a megválaszolatlan kérdés… sajnos.
        Üdv: Barbara

  2. Egy jó küzdősport szerintem segíthet. Az iskolai piszkálódók a gyengéket találják meg (mindenkinél bepróbálkoznak, de a gyengéket támadják folyamatosan), a küzdősport jó tartást ad mind mentálisan, mind fizikailag. Plusz egy támogató csapatot.

    1. Szia Sophie!
      A küzdősport megvan: Nagyfiú 3 éve cselgáncsozik, Nagylány most kezdett el karatézni. Nem ezzel van a gond, hanem a beléjük plántált tudással, hogy nem verekszünk. Vajon jól tanítottam őket, megérte? Nem tudom. Sok a kétség bennem. Ha az én gyerekem nem üt, pedig tudna, akkor a másé miért? Nem könnyű szülőként, pláne úgy, hogy én is bántalmazott voltam.

      1. Szia Momwthfive!
        Érdekes, hogy ez a véleményed annak ellenére, hogy Te is bántalmazott voltál, ugyanis én azt vettem észre, hogy évekkel később a bántalmazottak rájönnek, hogy nem kellett volna tűrniük. Sajnos igaz, hogy csak egyszer hagyja magát az ember, akkor rászállnak, hogy vele mindent mg lehet tenni. A tanerőnek való szóvátétel sem segít mindig, sőt olaj a tűzre. Egy óvodástárs anyukája mondta, hogy az ő lánya év elején behúzott annak aki piszkálta, többet nem is merték bántani. Lehet ez a megoldás, mert az sem jó, hogy azt mondja az ember a gyereknek, hogy kerülje a kis szemeteket, mert akkor azt neveled bele, hogy hunyászkodjon meg, meg aztán a gyerekek amilyen kegyetlenek, úgy is megtalálják és bántják, fel sem fogják milyen kárt okoznak a lelkében, egy életre tönkretéve őt. A tanácsom az, hogy jól gondold meg, nem kell e felülvizsgálnod az elveidet – én már ezt tenném – mit kell tenned a gyermeked érdekében. Kérlek keress meg facebookon, tovább beszélhetünk!

        1. Szia!
          Az igazság az, hogy én nem akarok beállni a sorba, mert ha én is az agressziót pártolom, akkor gyakorlatilag lesüllyedek az ő szintjükre. Ez pedig távol áll tőlem. (A bántalmazásomnak köszönhetően olyan szarkasztikus személyiségem lett, amivel bárkinek álmatlan éjszakákat tudok okozni anélkül, hogy elsőre levenné, hogy ez valamiféle visszatámadás a tőle jövő agresszióra.)
          Egyelőre dilemmázok. A másik, hogy a fiam nem akar belemenni egy ilyenbe, ő nem akar verekedni. Ő ilyen és kész. Nincs mit tenni, nem fogom belekényszeríteni valamibe, amit ő nem akar, pedig ereje lenne hozzá. Szóval, dilemmázunk és figyelünk minden apró jelre, ha a helyzet súlyosbodik, akkor mindenképpen lépni fogunk.
          Üdv: Barbara

          1. Szia Barbara!
            Értem, hogy miről beszélsz, milyen dilemmáid vannak. Sajnos én tényleg végig éltem ezt, és éppen ezért mondom, hogy nagyon vigyázz. Az én lányomnál a bántalmazás kiskorától folyt, de csak 7. osztály második félévében sokallt be, akkorra gyűlt fel benne minden, amitől el kezdett máshogy viselkedni, nevezetesen: nem akart iskolába menni, meg sehova, ahol emberekkel találkozhat, tehát kialakult a szociális fóbia. Aztán a fő probléma itt kezdődik, mégpedig az hogy nem kezeltetheted a gyerekedet, ha ő nem akarja, stb. , de ezekről nem akarok nyilvánosan írni.
            Üdv: Kati

          2. Szia Kati!
            Én is értem, hogy mit mondasz. Nálunk összetettebb a probléma. Épp most várunk egy tehetséggörbe elkészítésére, hátha abból kiderül valami, mondjuk az út, hogy merre menjünk tovább.
            Kitartást nektek, remélem, még nincs minden veszve és boldog lesz a lányod egyszer.
            Üdv: Barbara

      2. Van egy olyan kategória, hogy verekedést nem kezdeményez, de megvédi magát (visszaüt). Szerintem életképesebb, mint a pacifizmus, főként mert ha a kis erőszakosak látják, hogy nem érdemes velük kikezdeni, más célpontot választanak.

Leave a Reply