(Olvasd magyarul) Nem vagy százas, fiam!

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

6 thoughts on “(Olvasd magyarul) Nem vagy százas, fiam!

  1. Kedves Barbara!
    Ismét szívemből szóltál! Szörnyű ez a gyerekeinkre (és ránk, felnőttekre is) erőszakolt uniformitás. Az meg különösen felháborít engem, hogy sokszor maguk a szülők sem akarják elfogadni a gyermekeket olyannak, amilyenek. Folytonos hasonlítgatás az osztálytárssal, a szomszéd gyerekkel, na meg persze a testvérekkel…
    Én speciel teljesen megértem, hogy szakemberhez fordultál! Én is ezt tettem/teszem. A pszichológusunk szerint, ezt soha nem szabad szégyellni, szülői kudarcként megélni. Sőt! Hiszen észre vettük, hogy vmi nem teljesen oké, és ez csak úgy lehetséges, hogy figyelünk a gyerekeinkre…
    Szép estét!
    Panni

    1. Kedves Panni!
      Köszönöm a hozzászólásodat. Abszolút egyetértek vele. Most már én is tudom, hogy ez a hozzáállás a helyes, de a külvilág véleménye nagyon bántó lehet, ha az ember tapasztalatlan és bizony hátráltathatja a helyes döntés meghozásában. Tudom, hogy nem kell szégyellni ezt a dolgot… most már tudom. Ezért is mentem Négyessel azonnal a nev. tan.-ba, nem késlekedve egy percet sem.
      Köszönöm, hogy elolvastad a posztot és újra benéztél hozzám.
      Üdv: Barbara

  2. Kedves Barbara!

    Gondolkodtam, hogy leírjam-e a mi családunk történetét, de végülarra jutottam, hogy ezzel talán segítek neked, és másoknka is akik esetleg ilyen gondokkal küzdenek.

    Hárman vagyunk testvérek, 3-4 év korkülönbséggel tehát anyukámnak mindig is volt velünk dolga, mert mire egyikünk leszokott valamilyen hülyeségről, addigra a kicsi pont eljutott abba a korba, hogy elkezdje azt.
    Így voltunk mi az ovival is, én vagyok a legnagyobb, és szerencsére a koromnál jóval érettebb a gondolkodásom, így egy idő után mint pót apuka vettem részt a család életében, mivel édesapám rengeteget dolgozott akkoriban, hogy el tudja tartani a családot. De ne térjünk el a tárgytól 🙂
    Az óvodában kezdődtek nálunk is a problémák, mivel én érezhetően fejlettebb gondolkodással voltam megáldva mint a korban hozzám közel álló gyerekek. Ezt az óvonénik is gyorsan észrevették, és amikor eljutottam oda, hogy akár “korkedvezménnyel” de iskolába tudnának küldeni akkor el is szeretek volna távolítani az oviból, igaz még közel sem töltöttem volna be a korhatárt, hogy elmehessek. Anya nagy harcokat vívott a komplett vezetőséggel, hogy márpedig én akkor sem fogok iskolába menni, biztos nem fog nekem rosszat tenni, ha maradok még. Viszont az óvodaigazgató helyettes, aki a dajkám volt hejthatatlanná vált. Ekkor anya átíratott egy magánóvodába, ahol hozzám hasonló fejlettebb gondokodású gyerekekkel töltöttem még egy évet. Eztuán úgy mentem elsőbe, hogy folyékonyan tudtam írni-olvasni, és számolni. Igaz visszatekintve az első talán másfél évben halálra untam magam a tanórákon, viszont kitűnővel végeztem el az általános iskolát, azután a gimnáziumot, és most végzős vagyok a Szegedi Tudományegytem jogi karán, tegnap fejeztem be a szakdolgozatom, és készülök a záróvizsgákra, ami után remélhetőleg júliusban már használhatom a “Dr.”-t a nevem előtt.

    Szóval azt tanácsolom, hogy ha tudod add meg a lehetőséget a gyerekeknek, hogy kiéljék magukat, és olyan környezetben fejlődjenek ami segíti őket, nem pedig hátráltatja a fejlődésüket!

    1. Kedves Palkó!
      Nagyon köszönöm, hogy megírtad, mindig jó tudni, hogy nincs egyedül az ember a nehézségeivel. Ma fejlesztő környezetet találni nagyon nehéz, mert a külvilág is az egyediség-egyéniség elnyomása mellett van, mindenhol dívik az uniformizálás. Másrészt meg nagyon sokban, még annál is többe kerülnek a foglalkozások, vagy speciálisan tanító iskolák. Ennek ellenére remélem, hogy sikerül a gyerekeimnek a lehető legjobbat adni, törekszünk rá, ezért is fordultunk külső szakemberhez.
      Szép, (nap)sütéses hétvégét. 🙂
      Barbara

    1. Kedves Ildi!
      Biztos vagyok benne, hogy édesanyád próbálkozott, de korábban nyilván ez még nehezebb volt, még nehezebben lehetett egy ilyen helyzetet felvállalni. Sajnálom, és remélem, azért jól alakul az életed.
      Szép napot.
      Barbara

Leave a Reply