(Olvasd magyarul) Osztálypénz, te drága!

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

8 thoughts on “(Olvasd magyarul) Osztálypénz, te drága!

  1. Ismét egy jó kis post. Szeretlek olvasni. Két gyerkőcöm van, egyenlőre az egyik ovis csak. Ráadásul én balga első évben szmk-s lettem és azóta rajtam ragadt. Nem érzem helyénvalónak, jónak az ajándékozás ilyen formáját az óvónéni/tanárnéni felé. Szerintem nem is várják el. Ahol igen, ott baj van, nagy. Ráadásul húsvét és hasonlók? Minek?Év végén megajándékozni valami olyannal, ami lehet egy szép virág vagy aranyos kis ajándék, de nem egy kuponnal ami 15 E ft és személytelen….

    1. Kedves Adrienn!
      Nagyon örülök, hogy újra ellátogattál hozzám és köszönöm a kedves szavakat a posztokat illetően.
      Én az szmk-s szervezkedést meghagyom másoknak, bár ha ez a tendencia folytatódik, lehet, hogy mégiscsak erőt veszek magamon, mert szerintem nem normális, ami nálunk zajlik. Mindig van személyes ajándék is, de az csak a mellékszál, mindig hozzádobunk néhány (tíz)ezer forint értékű utalványt is. És hiába mondom, hiába szólok, hogy nem kéne, kényelmetlen, kellemetlen mindenkinek, csakazértis. Túlkompenzálunk sok mindent és ez nem változtat az adott tanár hozzáállásán… vagy így akarjuk a saját gyerekeinket jobb helyzetbe hozni. Nem tudom, de kár érte. Én mindig fekete bárány vagyok és ezért mindig meg is kapom a magamét. Ez van. Egy fecske nem csinál nyarat, úgy tűnik…
      Szép napot.
      Barbara

  2. Kedves Barbara!
    Egy kicsi falusi iskola tanáraként megrökönyödve kapkodtam a fejemet a blogodat olvasva. Ebben az iskolában tanítok már 24 éve. Nálunk csak a 4. és a 8. év végén kapunk egy nagyobb ajándékot az elköszönő gyerekektől. Virágot szoktunk névnapkor, esetleg szülinapkor, de csak elvétve és azt sem szervezett formában. Sőt tanév végén sem mondhatjuk azt, hogy mindenkitől kaptunk egy-egy szálat. Hozzáteszem mi soha nem is szedtünk osztálypénzt. Biztos van ennek hátránya, de úgy érzem előnye is. Barátnőm 2 kisgyermek édesanyja, Budapesten élnek, ott járnak óvodába, iskolába. Már sokszor mondtam neki, hogy szívesen átadnám a helyemet egy-egy fővárosi kollégámnak, had lássák, milyen is az élet a város falain kívül is.
    Egy szónak is száz a vége. Én sem hagynám ilyen ,,felesleges” dolgokra elszórni az összegyűjtögetett pénzeket. És nem is fogadnám el ezeket az ajándékokat sem. Ahhoz újra kellene születnem és akkor nem hivatásom, hanem munkám, szakmám lenne csupán.
    Köszönöm, hogy leírhattam a véleményem. Szép napot kívánok mindenkinek, várom a fejleményeket.
    Júlia

    1. Kedves Júlia!
      A világ nyilván nem fekete és nem fehér. A három gyerekem közül az egyik osztályában ilyen “drámai” a helyzet (felemeltem ellene a szavamat, de le lettem szavazva azzal, hogy sóher vagyok és hálátlan), illetve az óvodában szokott elszaladni a ló a szülői közösséggel. Nem a köszönetnyilvánítás ellen van kifogásom, mert mint írtam, minden tiszteletem a tanároké és az óvónőké, nem véletlenül nem választottam ezt a pályát a bölcsész diplomám mellé. Nekem csak munkám lenne és nem hivatásom. Pont azzal van bajom, hogyan tesszük ezt meg, milyen formában. Egy bevásárlóközpontban elkölthető utalványban sok minden benne van, csak az odafigyelés, a kreativitás, a gondolkodás hiányzik, pont az, ami az igazi hálát, köszönetet kifejezné. Ez az én nagy bajom.
      Fejlemények nem lesznek, mert akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, azok vagy nem merik felemelni a szavukat, vagy szimplán kevesen vagyunk a véleményünkkel.
      Szép napokat a tanítványokkal!
      Üdv: Barbara

  3. A havi 1000 ft tényleg sok, nálunk 3000 egy félév és emellett csak olyankor kell beadni pénzt, amikor színházba-moziba-bábszínházba-múzeumba mennek és ezekre is azért, mert sokszor mennek (az első pár alkalom osztpénzből megy). Belefér az osztálypénzbe a tábla felújítása, egyéb hasonló kiadások és az év végi ajándékok is a többi mellett (nálunk névnap, karácsony, pedagógus nap van még, amikor kapnak a tanárok ajándékot -olykor virágot, máskor díszesebb gyertyát, nem olyan nagy dolgokat).
    Elvileg az osztálypénzből ajándékot venni szokása (nem nálunk, hanem általánosan) pont azért alakult ki, hogy olcsóbb legyen a szülőknek az év végi ajándékozás és ne maradjon ki az sem, akinek nem fér bele erre külön pénzt szánni. Nem a legjobb, ha pont ez fordul a visszájára és emiatt kell még külön ezreket befizetni. A személyes ajándék a legjobb természetesen, de egyrészt vannak zárkózottabb tanárok is, vagy akiknek nehéz személyeset adni, plusz az szmksok sem ezt csinálják főállásban és nem biztos, hogy időben belefér nekik a tökéletes ajándék kigondolása-választása-beszerzése, bármennyire szeretnék is.

    1. Kedves Vik!
      Köszönöm, hogy benéztél a blogomra és megosztottad velem a véleményedet. Én is az ajándékozásnak ezt a formáját preferálom, nem hiszem, hogy a ráfordított összeg lenne a fontos. A személyes ajándékról én azt gondolom, hogy ha meghirdetik időben, hogy lesz ajándékozás, van-e valakinek ötlete, akkor lehet, hogy akadna, sőt még a beszerzésen sem kéne fáradoznia a szmk-s édesanyáknak, mert lehet, hogy valaki azt is magára tudná vállalni. Ehhez kell némi ráfordított idő mindenki részéről. Na, én pont ezt hiányolom.

      1. Sajnos nálunk nem volt, ill ami lett volna arra sehogy se lett volna elég osztálypénz…(max nagyon sok plusz ezres beadásával, amit ugye pont elkerülni kéne a személyesség mellett). De a másik gyereknél is ezt látom, ahol az szmks anyuka hiperügyes és proaktív, de ha neki nincs ötlete, másnak sincs, pedig kérdezni szokott.

        1. Szia Vik!
          Akkor nem vagytok könnyű helyzetben. Viszont nálunk van érdemi javulás, legalább az iskolában. Idén elvetettük az utalványt, bár az összegek még mindig elrugaszkodottak, de lehet, hogy le lehet egy normális szinte szorítani, mert végre olyanok is hozzászóltak, akik eddig nem és ők pont a legyen kreatív, de olcsó megoldások hívei. És én ennek szívből örülök.
          Szép napot.
          Barbara

Leave a Reply