(Olvasd magyarul) Nagycsalád: a sötét oldal

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

16 thoughts on “(Olvasd magyarul) Nagycsalád: a sötét oldal

  1. Szia Barbi,

    Isti bizi, ez most feldobta a napomat, igyekeztem nem hangosan felröhögni, nehogy felébresszem a szerencsére még alvó kölköket 😁
    Bár ugye nàlunk csak 3 van, de zajt ők is tudnak produkálni, pláne mióta nagylány kiskamasz!
    Az időről még ne is beszéljünk, amióta dolgozom
    Hát a háztartás is hagy némi kívánnivalót maga után, de hétköznap a tűzoltáson kívül másra nem marad energiám! Úgyhogy nekem meg valami időgazdàlkodàs tanfolyamra kéne beiratkozni 😁
    A màjusi olvasó találkozót pedig úgy várom mint egy falat kenyeret 💖💖💖

    1. Szia Timi!
      Nagyon nehéz szerintem megtalálni az egyensúlyt család és munka között. Mindig kell prioritásnak lenni, szerintem nem gond, ha épp úszik a lakás, de van munkád, ami feltölt, ahol jól érzed magad és ez szerintem jó hatással van a családodra is.
      Hihetetlenül csodállak, amiért három gyerek mellett dolgozol.
      Barbara

      1. Valójában imádok dolgozni, mert emberek közt vagyok!
        Viszont most először fordult meg a fejemben hogy esetleg jó lenne külső segítséget kérni ami a takarítàst illeti 😊
        Talán kezd beállni valamiféle új rendszer amióta dolgozom, meg kéne találnom az én idő azon formáját ami mindenki számára megfelelő! Mert ennek most érzem a hiányát!

        1. Szia!
          Szerintem teljesen normális, ha néhány otthoni feladatot kiszervezel, nem lehetsz egyszerre mindenütt jelen, hiszen most még egy dolog bekerült az életedbe. Ha kell segítség, akkor kell. Nem baj az, a lényeg, hogy kerek legyen az életed. Az én-idő is nagyon fontos, a kiegyensúlyozottság alapja. Én már csak tudom… 🙂
          Barbara

          1. Tudom, csak nehezen adok le a maximalizmusombol 😁
            Ha végre jobb idő lesz akkor szerintem elkezdem végre a futást!
            Az szerintem jót fog tenni!

    1. Kedves Judit!
      Köszönöm, hogy benézett hozzám.
      Én úgy hiszem, hogy nem véletlenül érkezett hozzánk ez az öt gyerek, dolgunk van velünk. Soha nem tagadtam, ahogy azt egy másik posztban is megírtam, hogy ifjúkoromban egyáltalán nem akartam gyereket, később is max. hármat. Az élet – vagy az én világomban inkább nevezzük Istennek – azonban másképp rendezte. És ez így van jól. Az, hogy megírom, miként élem a mindennapjaikat velük, mindezt erős öniróniával, másoknak erőt adhat, mert ebben a nagyon tökéletes világban kevesen mernek beszélni arról, hogy elfáradnak, néha tehernek éreznek bizonyos feladatokat. Ez ma nem divat, nem szabad ilyenekről beszélni… Szerintem meg kell.
      Üdv: Barbara

      1. Maximálisan egyetértek veled Barbi, igenis kell beszélni arról, hogy bár az anyaság fantasztikus dolog, valójában nem egy rózsaszín habos babos mindig minden szép állapot!

  2. Szia! Nagyon szeretem a blogodat, pont azért, mert nálad nem mindig minden rózsaszín. A nagybetűs ÉLET-ről írsz, nem pedig a társadalom által elvárt tökéletes, cukorszirupos nagycsaládos létről (mondjuk szerintem ilyen valójában nincs is). És ahogy írod, ez tényleg erőt ad. Nekem legalábbis biztosan. Ezúton is köszönöm, hogy felvállalod a dolog sötét oldalát is. Üdv: Bea

    1. Szia Bea!
      Nagyon köszönöm, hogy ellátogattál hozzám és örülök, hogy tetszik, amit olvasol.
      Szuper, ha sikerül erőt merítened az írásokból. Nekem pedig az olvasók visszajelzései adnak erőt, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal, a gondjaimmal, nem csak én érzek néha “furcsákat” az anyasággal kapcsolatosan. Biztosan vannak olyan édesanyák, akik mindenben szuperül teljesítenek, de vannak olyanok, akik meg nem. Én velük vállalok közösséget, mert nekem sem megy mindig, minden flottul. Ez nem jelenti azt, hogy nem élvezem a nagycsaládot, de nem közvetítek hamis képet. Másrészről azt hiszem, egész jól boldogulok vele, még akkor is, ha néha kiborulok.
      Remélem, máskor is benézel.
      Üdv: Barbara

  3. Kedves Barbara!
    Ez egy nagyon jó írás volt. Akár én is írhattam volna… Persze nehéz ezt így megfogalmazni, mert vagy azt nem értik, hogy minek annyi gyerek (nálunk három…), vagy azt, hogy ha ezt akartad, akkor meg mi a gondod? Pedig gond az mindig van. Így leírva persze vicces, de az életben azért nem mindig.DE a gond mellett ott vannak a vidám pillanatok, a mindennapok apró örömei is. Hogy melyikből van több, az sokszor az aktuális lelkiállapotunkon múlik. Az enyémen most sokat dobott az írásod, köszönöm!
    Noémi

    1. Kedves Noémi!
      Köszönöm szépen, hogy benéztél hozzám és leírtad a véleményedet. Tökéletesen egyetértek veled. Szerintem nincs még egy olyan tevékenység, amelyet annyian véleményeznének, mint az anyaság. Ugyanakkor mégsem beszélünk róla nyíltan, mert mi az, hogy gondod van, minek szültél, ha nem bírsz velük?! Egész egyszerűen nem erről van szó… ahogy mások néha panaszkodhatnak a munkájuk miatt, úgy az édesanyák is megtehetik a rájuk háruló feladatok miatt. A magasztos életélmény mellett ez egy olyan nangyfokú figyelmet, koncentrációt igénylő “feladat”, amelyben igenis el lehet fáradni. Jó, ha humorral tudjuk kezelni, de attól ez még a való világ és az anyák is emberek, ez nagyon fontos szempont.
      Remélem, máskor is benézel a blogomra.
      Szép napot!
      Barbara

  4. Na pont ezek miatt a gondolatok miatt a kedvenc blogom!
    Én is rengetegszer megkapom, hogy ha én akartam a 3 gyereket akkor most minek vinnyogok! Pedig a dolog nem erről szól szerintem! Bár ha jobban belegondolok ez leginkább azoktóp kapom meg akinek max 2 gyereke van, tehát az ő véleményük nem igazán kéne hogy érdekeljen, mert nem is értik sokszor, hogy miről is beszélek! 😊❤

    1. Szia Timi!
      Igen, az emberek nagyon könnyen ítélkeznek. Miért van az, hogy pont az anyaságot kell mindig, minden körülmény között boldogan megélni?! Ha rossz a munkám vagy utálom a főnököm, fogom magam és keresek magamnak egy másik helyet vagy legalább megpróbálom. De olyan nincs, hogy nem dolgozom, különben éhen halok.
      Soha nem mondtam azt, hogy mindekinek kell gyerek. Én maximálisan megértem, ha valaki nem akar. És a gyerekeimet én akartam, de azért elfáradhatok ugye? Bár én nem cserélhetek munkát, de néha azért elmondhatom, hogy fáradt vagyok, hogy nyűgös vagyok?! Ezt azért szabad, ugye?
      (Egy kétgyerekes szülő soha nem fogja megérteni, három gyerek milyen kevés… négyhez képest! 🙂 )
      A futás jó dolog! Én is lassan újrakezdem, csak ez az idő nem annyira kedvez…
      Barbara

Leave a Reply