(Olvasd magyarul) Nem lesz több gyerekem – egy lomtalanítás margójára

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

10 thoughts on “(Olvasd magyarul) Nem lesz több gyerekem – egy lomtalanítás margójára

    1. Szia Mariann!
      Ne tedd, nem véletlenül van annyi gyereke az embernek, ahány. Leteszünk egy terhet és csak a jövőre koncentrálunk. Bár nagyon nehéz letenni, ez tény, elfogadni valamit, ami végleges. De jó, hogy élvezhetjük a többi kalandot!
      Üdv: Barbara

  1. Én is most tartok ezen a ponton, de még nem mertem elmerülni benne, és a döntés sem mondatott még ki. De ott lappang már. Ezeket a gondolati köröket mégis megfutottam. Én most választom el a Legkisebbet, ugyanezeket az érzéseket váltotta ki belőlem.

    1. Szia Hajni!
      A döntések soha nem könnyűek, főleg, ha hosszú távra, vagy akár egy életre szólnak. Ez egy fordulópont, amin túl kell lendülni, én ezt ezzel az írással tudtam megtenni… véglegesen. Nem könnyű elengedni dolgokat, de igenis minden okkal történik.
      Sok boldogságot a kicsivel és a többiekkel!
      Barbara

  2. Olyan szépen megfogalmaztad, hetek óta ezeket érzem én is…. Öt gyerek itt is, de nehéz elengednem a körforgást, hogy a lehetőség még az enyém legyen egy új babát szülni és gondozni. Nehéz eldönteni, hogy örüljek a szabadságnak vagy szomorkodjak egy korszak vége felett….

    1. Kedves kiseri!
      Köszönöm, hogy ellátogattál a blogomra. Gratulálok a családodhoz.
      Nagyon nehéz tud lenni az elengedés, egy korszak lezárása, de ha képesek vagyunk letenni ezt a terhet, akkor ott a sok új kihívás, amelyek csak ránk várnak. Én most ezekre igyekszen koncentrálni és tudatosan figyelni arra, hogy megéljek minden percet.
      Szívesen látlak máskor is.
      Üdv: Barbara

  3. Nálunk három lány van és három porontyot is terveztünk -így is kérdéses volt, belefér-e a harmadik (aki aztán gyorsn összejött és már nem volt visszaút szerencsére). Mostanában kezdem azt érezni, hogy egészségileg helyrejöttem az utolsó szülés-kisgyermekkor után is és ha nagyon akarnánk, beleférne még egy… De sok okból nem fér bele és így kerek a családunk nálunk is. Mégis annyira fura hogy szeretnék még egy utolsót -bár ha mégis lenne, vajon nem akarnék azután is még egyet? Lehet, hogy azért is érzem így mert mindig is szerettem volna egy fiút -nem mintha a lányainknál bánnám hogy azok lettek de kipróbálnám, milyen ha fia van az embernek, hiszen azt mondják, nagyon más. Nehezen fogok beletörődni, hogy fiam sosem lesz, pedig ez olyan butaság, nem? Egészségesek a gyerekeim és csodásak szerintem, nem is kellhet ennél több.

    1. Szia Viki!
      Az ember mindig vágyódik arra, amiben nem lehetett része… ez így volt mindig is. De szerintem ez nem baj és nem jelenti azt, hogy nem lennél elégedett a jelenlegi életeddel.
      Nem könnyű elengedni a vágyainkat, mert mindig ott van bennünk, hogy mi lenne vagy lett volna, ha…
      Gratulálok a három gyönyörű lányodhoz. Nekem egy jutott, de biztosan nem véletlenül alakul az életünk úgy ahogy.
      Szép napot!
      Barbara

  4. Kedves Barbara!

    Nagyon köszönöm ezt a cikket, a valóságot, amit megcsillanttattál vele. Én most várom a másodikat, “nagylány” lassan 2 éves lesz és kijut a hisztiből, meg a dacoskodásból. Sokszor morgolódom a csíntevések miatt, de ez az írásod olyan ősi bölcsességgel nyugtatott meg, ami rávilágított a dolgok múlandóságára. Az örömteli és bosszantó pillanatok is hiányozni fognak később, amikor már felnőnek és ezek a szélsőségek adják a mindennapok izgalmát és kérdéseit.
    Nagyon köszönöm!

    1. Kedves Enikő!
      Nagyon szépen köszönöm, hogy benéztél hozzám és tetszett, amit olvastál.
      Hajlamosak vagyunk a rohanó világban mi is rohanni, igyekszünk túl lenni dolgokon. Anyaként nagyon sok helyzetet nem könnyű megélni – persze nem csak anyaként fordul elő ilyesmi -, de néha muszáj tudatosítani magunkban: elmúlik minden és a fejlődésünkhöz mindegyikre szükségünk van a gyerekeink érdekében, így lehetünk jobb szülők.
      Még egyszer nagyon köszönöm, hogy erre jártál és megírtad a gondolataidat. Köszönöm neked.
      Üdv: Barbara

Leave a Reply