(Olvasd magyarul) Iskolaérettségi vizsgálat: szükséges rossz vagy tényleg hasznos?

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

4 thoughts on “(Olvasd magyarul) Iskolaérettségi vizsgálat: szükséges rossz vagy tényleg hasznos?

  1. Kedves Barbara!

    Nagyon örültem a cikkednek!
    Mostanában éppen az iskolaérettség foglalkoztat. A legnagyobb kisfiam készül szeptemberben iskolába, 6,5 évesen.
    Minden nap elbizonytalanodom, hogy fogja-e bírni azt a tempót.

    Én annyit dilemmázom a helyi iskola (ahol mindenkit ismer) és egy jó nevű, de elég nehéz suli között (ahonnan bárhová továbbmehetnek a gyerekek, 1000 lehetőség van az iskolában, nagyon jó és erős tanítók vannak, szuper a nyelvoktatás, a matek, de nincs lazsálás…)

    Neked már biztos van tapasztalatod, hogy mennyire számít ez!

    Te milyen iskolába írattad a gyerekeidet? Mindegyiket a személyiségéhez illőbe? Vagy a legközelebbibe? Vagy valami erős “verseny-iskolába”?
    5 gyereknél ez biztos nem egyszerű döntés.

    Köszi előre is ☺
    Gréta

    1. Kedves Gréta!
      Először is köszönöm, hogy ellátogattál a blogomra és ilyen nagy horderejű kérdésben kikéred a véleményemet.
      Szeretném elmondani, hogy nem szeretnék tanácsot adni, elmondhatom, hogy én mi alapján döntöttem, de ez a mi élethelyzetünkre, a mi gyerekeinkre igaz, minden más esetben egyáltalán nem biztos, hogy működőképes.
      Nálunk az öt gyerek léte nagyon sok mindent befolyásol, pl. a logisztikát. Képtelenség egyszerre több helyen lenni, ezért az óvoda és iskola kiválasztásakor is döntő szempont volt a közelség, hogy egy idő után egyedül is el tudjanak majd menni a sulisok (az ovis nyilván nem). Mindig elmentünk megnézni a nyílt órákat és próbáltunk tanárt választani, mert mindenki szerint ez a legfontosabb. Az első két gyerekünknél Férj választott tanítót, olyat, akit én soha, semmilyen körülmények között nem választottam volna. A gyerekeim imádták, mi meg megmaradtunk a kölcsönös üdvözlés szintjén. Bármennyire is próbálsz jót tenni, figyelembe venni a gyerekeid igényeit, habitusát, a végén mégis neki kell együtt dolgozni, együttműködni a tanárral és a gyerek nem te. Ezért ez a tanács bár nagyon népszerű és jónak tűnik, tévutakra vihet. Előfordulhat, hogy a gyerek nem fogja szeretni a kinézett tanárt és te nem érted miért.
      8 év iskolai tapasztalat után én úgy vagyok vele, hogy a gyerekeimet gyereknek szeretném látni és nem egy tanuló robotnak. Épp ezért nálunk szóba se jöttek a versenyistállók, még gimnáziumi szinten sem. Alsó tagozatban meg pláne nem. Én a lassú tanulás híve vagyok, azt se bánom, ha elsőben nem tanul meg még a gyerek szépen írni, sem olvasni. Amúgy nem is elvárás még a közoktatás szerint sem. De vannak sulik, ahol már októberben folyóírással írnak a kis elsősök. Minek? Nem marad le semmiről, ha nem.
      Mi éppen ezért egy áltagos ált. iskolát választottunk – mindegyik oda jár -, amely közel van hozzánk, a tanárok összetétele vegyes, de alsóban nem tudnék olyat mondani, aki nagyon rossz lenne. (Felsőben már más a helyzet, de ott is vannak lehetőségek más irányba fordulni.)
      Lehet, hogy találhatnánk jobbat, de így van idejük gyereknek lenni, kényelmesen haza tudnak jönni, nem szakadnak meg a tanulásban, de van egy biztos alapjuk.
      Remélem, tudtam segíteni. De a döntés a tied.
      Nézz be hozzám máskor is, hátha találsz kedvedre való írást.
      Üdv: Barbara

      1. Köszönöm a válaszodat!
        Olyan nehéz ebben okosnak lenni. Mindenki a legjobbat szeretné a gyerekeinek, de ki tudja, mi a legjobb?!

        Én is nagyon hajlom a helyi iskola felé – nehezen tudnám összeszedni őket a bölcsiből, oviból, suliból, ha messze vannak egymástól.

        Igazad van, hogy az a legfontosabb, hogy gyerekek legyenek, és jól érezzék magukat!
        Én kicsit attól félek (mint szerintem sok más szülő is), nehogy később hátrányból induljon azért, mert nem olyan erős általánosba járt.
        Mi egyébként faluban lakunk, itt egy iskola van – tehát válogatni nem tudunk. A közeli városban van rengeteg, jobbnál jobbak.
        Bár ki tudja mi a jobb? Lehet sokkal jobb, ha az ovis barátaival kezdi a sulit, és itt egy kicsit otthon érzi magát, felszabadultabb, nem olyan kemény a tempó.

        Még van majdnem 2 hónapunk eldönteni, addig még rágódom rajta kicsit ☺

        1. Szia Gréta!
          Valóban nem könnyű. Szerintem nincs hátrányból indulás. Én ebben nem hiszek. Nekem nem tetszik ez a versenyszellem, ami most uralkodik a közoktatásban, illetve a szülők között. Mintha a szülők nem a képességek szerint választanának a gyereküknek iskolát, hanem maguknak, hogy a saját álmaikat váltsák valóra. Persze, hogy készíteni kell a gyereket a jövőre, de ha állandóan ezt csináljuk, akkor mikor élünk a mának, mikor éli a saját korosztályának megfelelő életet?
          Én mindig erre gondolok, amikor választás előtt állok.
          Drukkolok, hogy sikerüljön megtalálni a nektek legjobb megoldást.
          Nézz be hozzám máskor is, ha van kedved.
          Üdv: Barbara

Leave a Reply