(Olvasd magyarul) Nem azért szültem sok gyereket…

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

26 thoughts on “(Olvasd magyarul) Nem azért szültem sok gyereket…

    1. Kedves Bubu!
      Örülök, hogy benéztél a blogomra és írtál nekem.
      Enyém az öröm, hogy elolvastad és gyerektelenként is értetted, hogy nem egymás ellen kívántam szólni, hanem értünk, az édesanyák közösségéért. Van egy csomó dolog, ami amúgy is megnehezíti az életünket, miért kell még egymás ellen is fordulni csak azért, mert másképp látjuk a világot, mert ennyi vagy annyi gyereket szeretnénk vagy éppen egyet sem.
      Remélem, máskor is benézel hozzám.
      Üdv: Barbara

      1. Kedves Barbara!
        Rendszeres olvasód vagyok, mert szeretem, ahogy a dolgokat látod, különösen a humorod. Szerintem a család örök téma, nem csak az értheti ezeket, akinek van gyereke. Néha azért nevetek itt, mert a szüleim jutnak eszembe, vagy a testvérem. Az ilyen blogok azért is hasznosak, mert ha lesz gyerekem, más tapasztalata is jól jöhet.
        Általában az emberekre is igaz, hogy meg kéne tenulnunk együtt élni azokkal akikkel így vagy úgy de egy darab földre kerültünk. Sok anyákra különösen igaz, az interneten azt tapasztalom, annyi a lehetőség, választás, és ezek mentén csoportokra osztódnak, és önigazolás, frusztráció feloldásaként a másik választását – és ezáltal a másikat, mint anyát – szapulják. A szoptatós és a tápszeres, az otthoni és a dolgozó…stb. Ez elég ijesztőnek tűnik, egymás piszkálása nélkül is.
        Ez a princípium toma meg minden nőt érint, mert nincs rajtunk sapka. Ha nincs, az a baj, ha öt van, az a baj.
        De jó látni, hogy erre mennyien reagálunk ugyanúgy. Nagyon rossz gombot nyomtak be ezzel szerintem.
        További sok sikert kívánok a blogodhoz, és a magánéletedhez is! Szép napot!
        Üdv: Bubu

        1. Kedves Bubu!
          Nagyon örülök, hogy gyakran visszatérsz hozzám és hogy kedvedre való témákat találsz. Igyekszem nagyon.
          A családdal, a gyerekekkel kapcsolatos kérdések tényleg örök téma. A baj akkor van, ha arra használjuk, hogy szembeállítsunk vele bizonyos csoportokat, ha bizonyos elveket, gondolatokat, viselkedésformákat jobbnak kiáltunk ki, mint a többit. Minden anyaság egyedi, mindegyikben lehet egy csavar, egy fordulat, amitől nem mindennapi, amitől más. Lehetnek irányelvek, de ahogy a neve is mutatja, ezek csak az irányt adják meg, a személyre szabás az adott család dolga és senkinek nincs joga beleszólni.
          Én ezt szem előtt tartva, soha nem adok tanácsot, mert nem látok bele az adott élethelyzetbe. Elmondhatom, hogy én mit csináltam egy hasonló helyzetben, de az az én élethelyzetemre volt megfelelő megoldást. Kiindulásnak jó lehet, de ennyi. Ezt kéne végre megérteni és egymás bántása helyett a támogatásra helyezni a hangsúlyt.
          Üdv: Barbara

  1. Kedves Barbara!

    Nálunk most jön az ötödik… eddig még csak hápogásokat kaptam, de úgy a harmadik gyerkőc óta féltem ettől a kérdéstől. Most már tudom, mi lehet a frappáns, intelligens válasz (mert természetesen én is tanulatlan vagyok, aki csak a férjét és a gyerekeit akarja kiszolgálni… .:) ), köszönöm!

    Azért lehet ezt a kérdést még kicsit… kevésbé finoman is megfolgalmazni: Beficcent? (ez a negyediknél, anyósom szájából hangzott el, és nem, nem viccből… Valahogy nem akaródzik elmondani neki, hogy ősszel érkezik a következő, pedig már nem nagyon tudom rejtegetni. 🙂 ) Lényeg: szívemből szóltál! Köszönöm! És mindig erőt adnak az írásaid, mert nagyon hasonló cipőben járunk, csak ti pár évvel előrébb… Jó példakép vagy nekem!

    1. Szia Ági!
      Örülök, hogy benéztél hozzám és írtál nekem. Köszönöm.
      A végéről kezdeném. Nem szeretnék példakép lenni. Nem is lehetek az, annyit hibázom és bukdácsolok, hogy az minden, csak nem példaértékű. Talán annyival járok előrébb többeknél, hogy én ezt nem rejtek véka alá. De legalább tanulok a baklövéseimből, vagyis inkább törekszem rá.
      A közvetlen környezet tudja leginkább megdöbbenteni az embert. Nekünk a házi orvosunk kérdezte meg, amikor kiderült, hogy Négyes már úton van: megtartjuk? Szólni nem tudtam a döbbenettől. Lehet, hogy ő már nem is emlékszik rá, de belém örökre megmaradt a kérdése.
      Az anyaság és a szülőség az elengedés magasiskolája. Ezt kell megérteni. Ha megvan az irány, ami nektek jó, akkor nagy baj már nem lehet. Mindenki más véleménye meg csak egy vélemény. Nem mondom, hogy könnyű kívül helyezkedni a megjegyzéseken, de meg lehet tanulni… öt gyerek mellett meg pláne.
      Gratulálok az új babához! Sok boldogságot vele és a többiekkel!
      Barbara

  2. Kedves Barbara!
    Még csak most találtam Rád! …. és nagyon örülök, hogy ez megtörtént.
    Hat gyermekem van , akiket 11 éve (két kisebb megszakítással 😉 ) egyedül nevelek. Nekünk is meg van a saját történetünk ami néhol “extrakalandos” 😀 … annyira jó, hogy Te megírod a Tieteket!
    Kitartást és minden jót kívánok hozzá!
    Emese

    1. Kedves Emese!
      Nagyon örülök, hogy benéztél hozzám és hogy megosztottad velem a gondolataidat.
      Minden tiszteletem a tied! Komolyan! Egyedül nevelni hat gyereket szerintem olyan feladat, amelyre én soha nem lennék képes.
      Felnézek rád és minden jót kívánok.
      Örülni fogok, ha néha-néha újra benézel hozzám.
      Üdv: Barbara

  3. Szia, jó az írás! Nekem is öt van, és én is egész nap csak a lábamat lógatom 🙂 És a 25,000-es anyaságiból igyekszem vagyont gyűjteni 🙂 Egyszerre röhejes és siralmas, amiket az emberek a nagycsaládoaokról gondolnak, mondanak. A megoldás: nagy ívben és magasról…

    1. Szia Réka!
      Köszönöm, hogy benéztél a blogomra és elmondtad a véleményedet.
      Teljesen egy rugóra jár az agyunk, én is ezeket a tevékenységeket űzöm, mint te… 🙂
      Kitartást a nagycsaládhoz és sok vidám percet!
      Barbara

  4. Hát szívemből szóltál, még akkor is, ha én azon nagycsaládos anyák táborát erősítem (bár sajnos “csak” három fiam van), akik időközben főállásban dolgoznak is. De ugyanezeket megkapom ettől függetlenül.. és hányszor kérdeztem már vissza kaján vigyorral az arcomon, hogy ha ennyire irigyled ezt az életformát, miért nincs legalább ennyi gyereked, mint nekem?
    Boldog nagycsaládos éveket kívánok. 🙂

    1. Szia Dius!
      A három fiú nem csak! Kihívás az a javából, pláne, hogy dolgozol is mellette! Le a kalappal előtted. Öt gyerek mellett én ezt nem tartom kivitelezhetőnek, pedig van példa rá előttem, de nincs bennem ennyi erő, vagyis az írást elképzelhetőnek tartanám, de arra meg nem tartanak igényt mások. De ez egy hosszú és más téma.
      Nagyon köszönöm, hogy benézél hozzám, remélem, máskor is találsz érdekes olvasnivalót.
      Üdv: Barbara

  5. Valahogy igy 🙂 bár nekem csak négyen vannak, de elég sokszor megkapom, hogy ‘De nem unod otthon? mit tudsz egész nap csinálni???’ vagy amikor programokat szervezek, akkor is jönnek a beszólások, hogy de jó! neked cask ennyi gondod van… na persze… megtanultam kezelni ezeket a beszólásokat. És aki ismer, tudja, hogy mennék én munkába, ha találnék olyant ami megfelel : rugalmas munkaidő, elfogadható fizetés, gyerekbarát munkahely… igy marad az itthoni, láthatatlan munka 🙂 Köszönöm a bejegyzést, jól összefoglaltad a lényeget!

    1. Szia Enikő!
      Köszönöm, hogy ellátogattál a blogomra és megosztottad velem a gondolataidat.
      A négy gyerek nem csak! Sőt!
      Láthatatlan munkában én is menő vagyok, csak a láthatóvá tételével van még egy kis problémám. Bár, akiknek fontos, amit csinálok, ők elismmerik, a többiek meg talán nem is olyan fontosak.
      Kitartást a téged meg nem értőkhöz és vidám napokat népes családod körében!
      Üdv: Barbara

  6. Az adózós témához. Lehet, hogy Ti nem fizettek adót, de több jövendőbeli adózót neveltek, akik majd az ő nyugdíjukat fedezik 😛

    A végén nagyon bólogattam. Én most két gyerek után is érzem már, mennyire kell figyeljek a testemre, az egészségemre. Egy testem van, óvnom kell, ápolnom. Az anyaság sok mindenre képes rávilágítani. Mi igazán fontos.

    1. Ó, bárcsak mindenki így átlátná a nagycsaládos adózás kérdéskörét. De sajnos, nem ez a helyzet, hanem az irigykedés a legszembetűnőbb.
      Bizony, az anyaság nagyon sok olyan dologra megtanít, amelyről az ember nem is gondolta volna, hogy mennyire fontos lehet. Már ezért megéri anyának lenni. 🙂
      Barbara

  7. Kedves Anyatársam😊

    Olyan jó volt olvasni az írásodat😍 Nekem 4 Mazsolám van,igaz,két és fél házasságból, de még így-,hogy okosabb vagyok pár évvel,mint a legidősebb Csemetém születésekor-, sem csinálnék másképpen semmit.

    Sokszor megkaptam a sok jóakarószuperintelligenspartrólkönnyenugatótól, hogy :” basszus, nem ciki,hogy van 4 gyereked 3apukától, ugyan a két kicsi ugyanattól van…de nem ég a fejed??”… és egyéb hasonló elmés beszólást, a :”persze, egy v@lag lóvét kapsz ennyi gyerek után,és még csak dolgoznod sem kell” dumákat, de máig tartom magam ahhoz,hogy egy nagy családdal nem ér fel semmi😍 jövőre 40 leszek, a legidősebb 15,a legkisebb 4, és lásd, már 2 éve újra dolgozom,elég felelősségteljes munkában, és bizony a 8 év gyes nem volt egyszerű, pedig de sokat lógattam a lábam ( a kicsik közt 13 hónap van😊😊😊) 🤣🤣🤣

    Egyszóval, boldog vagyok,hogy Rád találtam, rendszeresen fogom keresni mától a bejegyzéseidet😍

    Sok sikert kívánok Nektek az 5 Mazsolával, Neked pedig azt kívánom,hogy minden álmod-vágyad úgy teljesüljön, mint az 5 Kicsi Csodátok ☺

    Áldott Ünnepet és Nagyon Boldog Új Esztendőt kívánok Nektek!

    Üdvözlettel:

    Edina

    1. Kedves Edina!
      Nagyon örülök, hogy benéztél hozzám a blogra és megosztottad velem a gondolataidat. Annak meg különösen, hogy tetszik, amit olvasol nálam.
      Ítélkezni, mások felett pálcát törni, annyira, de annyira könnyű, de nem hiszem, hogy bármikor szívesen cserélnének helyet velem az “okoskodók”. Mondjuk semmiért nem cserélném el az öt gyerekemet, csak nagyon nem szeretem, amikor a pálya széléről mondják meg, hogy mit kéne csinálnom, hogy kéne viselkednem. De az öt gyerek többet között arra is megtanított, hogy nem számít mások mit gondolnak, nagyon jól el tudok már engedni dolgokat, például a mások becsmérlő véleményét a fülem mellett.
      Remélem, hogy máskor is benézel hozzám és találsz majd kedvedre való olvasnivalót.
      Kívánok nektek is nagyon boldog karácsonyt és sok-sok örömet 2018-ra.
      Üdv: Barbara

    1. Kedves Éva!
      Nagyon szépen köszönöm, hogy benézett hozzám a blogra és elmondta a véleményét.
      Kívülről mindig nagyon könnyű okosnak tűnni. Addig, amíg valaki nincs az én vagy az ön helyzetében, a véleménye nem lehet mérvadó. Az emberek nagy többsége nagyon furcsa dolgokat gondol a több gyereket vállalókról. Nagyon erős az előítélet és az abból fakadó ítélkezés.
      Mindig azt szoktam mondani, hogy ki lehet próbálni.
      Nem panaszkodom az állapotunk miatt, de nem szeretem, ha az emberek tévesen ítélik meg a helyzetünket. És sem ítélkezem mások felett, vagy legalábbis megpróbálok nem ítélkezni.
      Nagyon boldog karácsonyt kívánok Önnek és családjának.
      Üdv: Barbara

  8. Kedves Barbara! Elszomorító az ok, amiért ez az bejegyzés megszületett. Felém, mint a külvilág egy pici szereplője felé biztosan nem kell igazolni, vagy megmagyarázni az öt gyermekes családot. Elfogadom és sokra becsülöm mindazt, aki erre az életútra lép.
    Én köszöm ezt az írást, csak a végével van egy kis gond. ‘A döntést tehát mi hoztuk, a külvilágnak csupán egyetlen dolga van: elfogadni ezt ítélkezés nélkül… nálunk és mindenki más esetében is.’ A külvilág, mint egységes egész nem létezik, s mindig lesznek, akik majd kivülről beleokoskodnak mások életébe, megmondják a tutit, hogy mi volt a döntés mozgatója. Nem kell mindenkinek megfelelni és nem is lehet. A külvilágnak ez a része nem számít! A ti indokaitokat ti tudjátok, a családotok a ti szívetekben megfogant döntést tükröz, nem ismerheti más ember, mert nem ők érzik. Én további sok boldogságot és erőt kívánok! Nagy S.

    1. Kedves Sándor!
      Üdvözöllek a blogomon, köszönöm, hogy benéztél hozzám és elmondtad a véleményedet.
      Nagyon nagy öröm volt számomra olvasni a soraidat. Az igazság az, hogy bennünk, édesanyákban, ha bevalljuk, ha nem, van egy nagy adag megfelelési kényszer, aminek a letételén nagyon sokat dolgozunk. Én is. De mindig van egy kis rész, ami visszamarad, talán ebből fakad az utolsó bekezdés. Azok, akik mindig mindenbe beleszólnak, hangosabbak, mint a csendes többség és mélyebb nyomot hagynak az emberben. De igazad van, hogy nem kéne velük foglalkozni, de mégsem lehet elmenni mellettük szó nélkül. Néha erősebben meg kell nyomni bizonyos szavakat, mondatokat, hogy így fejezhessem ki, mennyire bántanak bizonyos dolgok.
      Nagyon örülnék, ha máskor is benéznél hozzám, mert teljesen másképp látja egy férfi a szülőség világát, mint a nők és kell ez a másfajta rálátás.
      Még egyszer nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál rám.
      Üdv: Barbara

Leave a Reply