(Olvasd magyarul) Szünidő-para: a rövidebb vakáció a megoldás?

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

10 thoughts on “(Olvasd magyarul) Szünidő-para: a rövidebb vakáció a megoldás?

  1. Nekem tetszik ez az óraszámcsökkentős ötlet. De érdemes azt is végiggondolni, hogy nyáron, ha tombol a jó idő, hogy tartod bent a gyereket a tanteremben. Májustól szenvedünk ezen, szinte semmit nem ér, amit már ilyenkor magyarázol. Hőség esetén pláne, senki nem bírja.
    Másrészt a napközis táborok sem egyformák. Van jó, vannak igyekvő pedagógusok. Ezt kicsit általánosításnak érzem, pedig tőled ezt nem szoktam meg.

    1. Szia!
      Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat és sajnálom, hogy általánosításnak érzed.
      Vannak tényleg nagyon jó tanárok, szerencsére nekünk is jutott néhány, de ettől még fenntartom a véleményemet, hogy jelenlegi formájában a napközis táborok nem töltik be a szerepüket. És ez tapasztalaton alapul és nem csak az enyémen. Sajnos, amíg egy-egy rajban – napközis tábori felosztás – 40-50 gyerek van és felügyelőként 1 tanár jut rájuk, addig nem is hiszem, hogy ez változni tud. A körülmények miatt és ez nem (csak) a tanárok hibája, mert tény, hogy az igyekvést agyonnyom(hat)ják a körülmények. De azért az is ott van, hogy bizony ez nem egy leányálom meló és hamar lendületet lehet veszteni. Saját szememmel láttam, saját gyerekemen tapasztaltam, másról sajnos – sajnos, és ez nagyon fontos – nem tudok írni, mert olyanban még nem volt részünk.
      A hőség probléma, megoldandó probléma.
      Nekem viszont az a problémám, hogy gimmiben, hetedikben már van heti szinten nyolcadik óra, a gyerekem év közben nem tud gyerek lenni, mert olyan nagy a nyomás rajta, olyanok a körülmények. Ezen nem segít a 10-11 hetes nyári vakáció, év közben kellene több idő a feltöltődésre, a pihenésre, lehet, hogy még a tanulás is jobban menne… ehhez mondjuk ki kéne nyitni kamasz Nagyfiúnak néha a könyvet, de ez már egy másik történet. 🙂
      Üdv: Barbara

  2. Szám szerint sokkal kevesebb gyerekre jut egy tanár – más kérdés, hogy a valóságban hogyan kivitelezik. A lendületet meg lehet tartani, de nem könnyű. Nem, nem leányálom, de én nagyon szeretem.

    Az óraszámok tekintetében egyetértünk, nagyon is. Egész évben szenved ettől mindenki, tanár is, diák is. Évek óta (korábban is említetted ezt, akkor is tetszett) a te ötleted az egyetlen általam ismert ötlet az, ami szerintem sokaknak jelenthet jó megoldást, de az ára még túl nagy. Pont a hőség, a megszokások, a megteremtendő feltételek volumene miatt.

    1. Szia!
      Igen, a papírforma és a valóság nagyon ritkán találkozik a való életben. Sajnos. De nagy öröm, hogy vannak elhivatott és lelkes pedagógusok, akik a táboroztatást is szívvel-lélekkel csinálják. Köszönet érte. Ilyenkor mindig visszatér az ember hite, hogy igen, lehet másképp csinálni, hiszen vannak, akik tudják. És ez olyan jó!
      A jó irányba mutató változásoknak mindig nagy ára van, ez számtalanszor bebizonyosodott már a történelem folyamán. De kockázat nélkül nincs siker és itt a gyerekeink jövőjéről van szó. Szóval, lehet, hogy mégiscsak megérné az áldozat.
      Üdv: Barbara

  3. Ne adj isten a tananyag csökkentésén is el lehetne gondolkodni… és számos klassz dolgot lehetne tanulni a hőségben is, nem klasszikus órákkal, hanem mondjuk közös játékokkal. Akár a szabadban. Nem lehetetlen a mindenki számára előnyösebb oktatás, csak bele kellene fektetni a pénzt, időt, energiát.

    1. Csupa olyan, ami nincs meg, csak kevés helyen vagy csak kevesekben. Fontos lenne szerintem az is, hogy az menjen pedagógusnak, aki valóban oda való. Kellene valami bemeneti szűrés.

      1. Egyetértek. Ill. a folyamatos képzés és támogatás, hogy ne égjenek ki..
        Az oktatás javítását felsőbb körökben is szorgalmazni kellene, hogy ne csak egy-egy jó példa legyen, hanem általánossá váljon.

    2. Én inkább úgy mondanám, hogy a tananyag átstrukturálására lenne szükség, a hangsúlyok áthelyezésére és egy nagy adag modernizálásra.
      A nem klasszikus órákat pedig teljes mellszélességgel támogatnám.
      A tanárképzés az egész folyamat rákfenéje. Amíg valaki azért megy tanárnak, mert nincs jobb ötlete, addig sajnos, nem fog változni semmi. Komoly presztízst kéne adni a tanárságnak, hogy tényleg csak a legjobbak kerülhessenek oda, elvégre ők (is) nevelik a jövő nemzedékét.

Leave a Reply