Sok gyerek, kevés szoba – a nagy dilemma

Ha egy családban sok gyerek van, akaratlanul is felmerül a kérdés: a testvérek közös vagy külön szobában lakjanak?

makeover

A dilemma

Több gyereket nevelő családoknál gyakran merül fel kérdésként, hogy ha van rá lehetőség, akkor a testvérek külön szobában lakjanak, vagy egy szobán osztozzanak, amíg világ a világ.

Sokan – szakemberek is – a közös szoba mellett kardoskodnak. Miért is?

  • az együtt töltött idő összekovácsolja a testvéreket, ezáltal közelebb kerülnek egymáshoz
  • vigyáznak egymásra, a nagyobbak szemmel tartják a kisebbeket
  • praktikus okok (pl. egy szobából könnyebb összegyűjteni a szennyest, mint kettőből, esetleg háromból, könnyebb rendet tartani, átláthatóbb az egész helyiség)
  • kompromisszumkészség fejlesztése (lemondás mások javára)
  • közösség tisztelete (közösségi-privát szféra tiszteletben tartása)

Ha csak ezt az oldalt vesszük számításba, akkor úgy tűnet, hogy a testvérek külön szobába helyezése megszünteti a gyerekek közötti kapcsolatot, felszámolja a közös játékot és a családi meghittség rovására megy. Pedig dehogy! Sőt! Csak megint az elveink és a gyerekeink…! (Én semmi ilyet nem tapasztaltam az egy nagy, közös gyerekszoba négy kisebb helyiséggé történő átalakítása utána, csak a közösségi élet helyszínei változtak meg: el kellett fogadnunk, hogy a nappali és a konyha új funkcióval bővült, ez a két helyiség lett a nagy, közös játékok színtere, de ezt én személy szerint nem is bánom, mert így mindig rájuk tudok nézni és nem kell emeletet másznom ahhoz, hogy igazságot szolgálatassak: a kék vagy a a piros bábu esett bele először a csapdába.)

Miután az elmúlt évek alatt mindkét oldalt sikerült megtapasztalnom, azt kell mondanom: bár a közös szobának kisebb korban abszolút van létjogosultsága, a gyerekek növekedésével – széthúzódó korkülönbségnél, eltérő nemű lurkóknál – lehet, hogy érdemes mégiscsak elgondolkozni egy lakásátalakításon, ha van rá lehetőség.

A tapasztalat

A mi lakásunk legfőbb ismérve, hogy sok gyerek van benne és a családunk létszámához viszonyítva kicsi a tér. Mit is jelent ez pontosan? 105 négyzetméteren lakunk heten. Jó-jó, mivel tetőtéri a lakásunk, ezért a lakás teljes területe 135 négyzetméter, de ebbe már beleszámítanak a ferde falsíkok által határolt területek is, de mert némely helyen még Legkisebb is csak hason csúszva fér el, maradjunk csak annál a 105 négyzetméternél.

Három gyerekig szinte palotának tűnt az otthonunk: a lurkók egy szobán osztoztak, kiválóan működött a tér, mindenkinek volt egy kuckója, nem zavarták egymás köreit, ahogy mondani szokás… annak ellenére sem, hogy egy lány is keveredett a fiúk közé. A gyerekek számának gyarapodásával azonban valahogy kezdett összemenni a lakásunk, kezdtük úgy érezni magunkat, mint Gulliver a törpék között. Mindenhol gyerekekbe botlottunk és ők is egymásba, a korábban megfelelő nagyságúnak tűnő bútorok kicsik lettek, a falak is valahogy közelebb jöttek… Ki érti ezt?

Öt főre duzzadt gyereklétszám (egyre eltérőbb igényekkel és életvitellel), zsugorodó tér, pangó ingatlanpiac és továbbra is 105 négyzetméter. Valamit kezdenünk kellett a kialakult helyzettel, mert a korábbi palota-életérzés a múlt ködébe veszett, s a változás igényének hangjai viszont egyre hangosabban dübörögtek (ezt szó szerint is lehet érteni: a gyerekek közötti súrlódások egyre nagyobb hanghatással jártak).

 

sok gyerek

 

Amíg kicsik voltak a gyerekek, addig nem volt nagy(obb) probléma, mert a napjuk nagyrészt azzal telt, hogy aludtak és játszottak, természetesnek vették egymás közelségét. Bár voltak konfliktusok és a napi ritmusuk is némileg eltért, de ez még nem különösebben zavarta az együttélésüket. Sőt, az sem volt probléma, hogy a fiúk közé egy lány is befurakodta magát kis családunkba: egy bizonyos kor elérése előtt még a különböző nemű gyerekek közös szobában való elhelyezése sem gond, tekintve hogy az igényeik még nem nagyon különböznek.

Ebben az esetben azonban a múló idő ellenünk dolgozik.  Míg egy kisgyerek örül minden társaságnak, addig egy (kis)kamasz néha kifejezetten egyedül akar lenni, magányra vágyik, – és bármilyen ördögtől való gondolatnak is tűnik – nem nagyon akar osztozni semmin senkivel. Ráadásul különböző nemű testvéreknél eljön az az idő, amikor olyan dolgok lépnek az életükbe, amelyek már nem tartoznak a másik nemre, és ezt egy közös szobában nem nagyon lehet megoldani. A különféle látszatmegoldások (térelválasztó bútorok, függönyök és társaik) nem biztos, hogy jó eredménnyel járnak, sőt (!)…, nálunk inkább kiélezték a konfliktusokat.

– Anya, átlóg Középső könyve az én részemre – nyafizott Négyes.

– Nem is igaz! És egyébként is a te játékaid több helyet foglalnak – kontrázott Középső.

– Ne húzd el a függönyödet, mert akkor itt nem látunk jól – kiabálták Nagylánynak a fiúk.

– De magányra vágyom – felelte Nagylány.

– Magányra? Itt? – replikázott Nagyfiú.

És ez csak egy kis szelete volt a mindennapos konfliktusoknak. Ráadásul az idő előrehaladtával annyira eltérővé vált a gyerekek életvitele, alvási ritmusa, hogy egyszerűen tarthatatlanná vált az öt gyerek-egy szoba felállás. És őszintén szólva, a való életben szerzett tapasztalatok engem nem győztek meg a közös szoba melletti – fentebb felsorolt – érvek igazáról: nem kell ahhoz közös szobában lakni, hogy a testvérek együtt huncutkodjanak, együtt kövessenek el csínyeket, átbeszéljék a mindennapjaikat, megtanulják az enyém-tied tiszteletben tartását, a mások javára történő lemondást. A kis, zárt tér sokkal inkább kihozhatja a testvérek jellemének különbözőségét és ezáltal hamarabb felszínre hozhatja a konfliktusokat, ami akár maradandó sérelmekhez is vezethet.

A probléma feloldása

Így jutottunk el 2014 nyaráig, amikor is hosszas mérlegelés után belevetettük magunkat a lakásátalakításba. A felújítás elsősorban a gyerekek egylégterű szobáját érintette, mert ott volt a legnagyobb szükség a változtatásra. Ha a végeredményt nézem, soha nem volt jobb döntésünk, ha az odáig vezető utat, akkor azt mondhatnám: már azelőtt megbántam, mielőtt belekezdtünk. A felújítás eredményeképpen lett egy csomó ősz hajszálunk, kiürült a családi kincstár, de létrehoztunk négy új gyerekszobát az egy nagy tér helyén. Valahogy így…

 

 

Bár azt mondtam, hogy a leglátványosabb változás a gyerekbirodalmat érintette, azért a lakás többi része sem maradt ki a felújításból, máskülönben a gyerekszobák ténylegesen csak az elszigetelődést erősítették volna a lurkók között, márpedig nekünk nem ez volt a célunk.

 

 

Végiggondolva a folyamatot, a lakásunk felújítása nem csak arról szólt, hogy lettek új gyerekszobák és új tapéta került a nappaliba, hanem térszervezéssel és -rendezéssel újraszabtuk, élhetőbbé tettük az otthonunkat immár hét fő részére. Bár most sincs mindegyik gyerekünknek saját szobája – Középső és Legkisebb egy szobán osztozik – de az eredmény így is önmagáért beszél: a nagyok el tudnak vonulni, ha akarnak – vagy ha én akarom őket kivonni a forgalomból egy kis időre, mert már nagyon az idegeimre mennek a kamaszságukkal -, a kicsik délutáni és esti pihenése is zavartalan.

A közösségi helyiségek funkciónak újragondolásával van helye a közös játéknak, de a családi meghittség sincs oda, a külön gyerekszobáknak köszönhetően pedig a gyerekek egyre jobban belejönnek a privát szféra tiszteletébe, a közös tér értékelésébe és még családi békefenntartókra sincs szükségünk…

Nektek mi a tapasztalatotok? Ti hogyan oldanátok megy egy ilyen helyzetet?

24 thoughts on “Sok gyerek, kevés szoba – a nagy dilemma

    1. Hello Nicole! Thanks for stopping by and leaving a comment. Thanks for your kind words. We like it too and you’re right space is very important if you have lots of kids. And we have… 🙂

    1. Hello Haley!
      Thanks for your comment. I am happy too we stayed here. I love this district of Budapest, this is the oldest one, from our apartment we see the Old King’s Palace and the Palace Hill, it’s lovely. Have a nice day! 🙂

    1. Szia Ildie!
      Köszönöm, hogy benéztél hozzám.
      Nagyon sokáig dilemmáztunk, főleg Férj. Mivel nálunk sok gyerek van, ezért nem tudom pontos korhoz kötni, mert ugye Nagyfiú 11 volt, Nagylány 8, Középső 6 – mondjuk pont ő lakik Legkisebbel, aki 1 éves volt és Négyes pedig 4 éves volt. Az biztos, hogy a kamaszodó gyerekeknek kell az, hogy el tudjanak vonulni. Nagylány 8 évesen rém boldog volt, hogy lett saját szobája, Nagyfiú nem örült, de azóta se lehet kirángatni belőle – kamasz a lelkem… nagyon kamasz. Szóval, 8 éves táj környékén már abszolút érezni, hogy igénylik a magányt, ha nem is annyira, mint egy 12-13 éves kamasz. (Nagylány az egyetlen lány, neki mindenképpen akartam zárható szobát, de így sokkal jobb lett, hoghy majd mindenkinek van sajátja.) A külön szoba ellenére sokat játszanak együtt, megoldják, nem gond egyáltalán, de este nagyon jó, hogy a két legnagyobb nem a konyhában-nappaliban tölti az időt, hanem a kicsik zavarása nélkül fenn tudnak maradni 9-ig, fél 10-ig, olvasnak, molyolnak. Ez igazi minőségi változás az állandó morgás, átmeneti megoldások helyett. Nekünk is kényelmesebb és nekik is sokkal megnyugtatóbb.

  1. It was definitely worth the effort! It looks beautiful! How exciting to be featured in the IKEA magazine! I need to work on some rooms at our house. It’s easy to make the plans but hard to get going. We’ve been talking about paint colors for outside for months. Time to take action!

    1. Hello Stacey!
      For me making plans was more difficult because the space was relatively small and we had to find the best solution so we got dozens plans we threw away. But after 4 months planning we found the best one and that is the result. We are very satisfied!
      Taking photos for IKEA magazine was very exciting. I loved it!
      Thanks for stopping by. Have a nice day!

  2. Nálunk is téma, de sajnos nem nagyon tudunk szeparálni szobát -túl kicsi a lakás. Pedig milyen klassz lenne valami hasonló megoldás, mint nálatok 🙂 Nálunk három lány van (10,8,5évesek), a lakásban egy gyerekszoba/háló, egy felnőttháló és egy nappali. Igényelnének több privát szférát, magányt, de nem nagyon tudunk ezzel egyelőre mit kezdeni…

    1. Szia!
      Igazából már évek óta napirenden volt, de mindig halogattuk… főleg az anyagiak miatt. 22 négyzetméteren osztottuk el a négy szobát úgy, hogy ferdék a falak. Nagyon pici mindegyik, de mégis zárható és saját szobának tekinthető. Nagyon sokáig tartott a tökéletes terv megalkotása, az építész megizzadt vele rendesen és persze én sem voltam könnyű eset, mert minden centit ki akartam használni. Biztosan lehetne jobb is, de mi ennek is nagyon örülünk és működik, betölti azt a szerepet, amit szántunk neki.
      Drukkolok, hogy találjatok jó megoldást.
      Üdv: Barbara

Hozzászólás