A jó iskolafelszerelés titka

A jó iskolafelszerelés tartós és időtálló. Egy ideális világban olcsó is lenne, de hát semmi sem tökéletes és hol maradna akkor a kihívás, ami nélkül egy édesanya sem létezhet.

jó iskolafelszerelés

 

Hét év iskolai tapasztalattal a hátam mögött már-már elmondhatom: tudom, mi a jó iskolafelszerelés titka. Vagyis csak mondhatnám – így inkább marad a sejtés -, mert mindig van valami meglepetés a beszerzés során, amire nem vagyok felkészülve, mert nem lehet rá felkészülni (pl. három év után kivonják a jól bevált, csomagolást nem igénylő füzeteket a forgalomból, a helyettesítő termék pedig nem csak hogy mintás – felkészült édesanya mintás füzetet nem vesz, hacsak két hónap után nem akarja az összeset lecserélni, mert az osztálytársak szerint full béna az egész, amit persze legalább három órán át válogattatok, majd ötször kicseréltetek és egy kisebb vagyonba került -, de négyszer annyiba kerül és ráadásként két nap suli után kiderül, hogy öntapadós borító nélkül két hétig sem fogja bírni a megpróbáltatásokat).

Amit viszont biztosan tudok ennyi év után: a jó iskolafelszerelés legfőbb tulajdonsága, hogy tartós és időtálló. És drága. Igen, drága. És ez nem teszi egyszerűvé a helyzetet, pláne, ha az ember olyan bátor – ha félős, akkor sincs menekvés, egyszer akkor is eljön az idő, amikor muszáj lesz -, hogy nyár közepén merészel egy pillantást vetni a tanév végén átadott tanszerlistára. Mert az meg hosszú. Nem kicsit, nagyon. És a drágaság meg a hosszúság együtt már maga az Armageddon.

Bizonyára ismered te is azt a mondást, hogy nem lehet valami egyszerre szép, jó és olcsó. Na, az iskolafelszerelés is pont ilyen. Vagy szép és jó, de drága, vagy olcsó és szép, de nem jó, vagy jó és olcsó, de nem szép.

Te melyiket vállalnád be egy nemtőrödöm, de táskahajigálásban világbajnoki címre esélyes kamasz, egy ízig-vérig nő, trendszetterségre egyáltalán nem vágyó, de ilyenkor mégis minden jelét felvonultató félkamasz, egy maga se tudja mit akaró, de legyen-menő-a-cuccom mondatot ismétlő kiskamasz és egy most iskolát kezdő, az iskola vagánya címre pályázó félkiskamasz mellett? Na, ugye. Tehát marad az első változtat szigorúan behatárolt keretek között.

De hogy lehet összehozni az Armageddont és az ésszerű költést úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon? Legalább félig…

Így költök én

Ha azt mondom, hogy most ugyanannyit költök a négy iskolás gyerekem felszerelésének beszerzésére (közülük Négyes most lesz elsős), mint hét évvel ezelőtt az egy szem, elsőbe készülő Nagyfiúra, tutira azt mondod, hazudok. Pedig nem.

Csak közben eltelt pár év, én pedig megtanultam olvasni a sorok között, a tanszerlista sorai között és tudom, hogy a fele sem igaz, vagyis a berendelt cuccok nagy részét soha nem fogják használni – egy idő után már tüzetes átvizsgálás nélkül is tudtam, hogy melyek ezek, némi extra gyakorlás – értsd: három gyerek – után pedig már ránéznem sem kellett a felsorolásra, hall(om)ás után is ki tudtam szűrni ezen tételeket -, a másik részére pedig legkorábban márciusban kerül sor, így felesleges sietni a beszerzésükkel és amúgy sem tudnám hol tárolni őket. (Fontosnak tartom ugyanakkor megjegyezni, hogy vannak olyan tételek a felsorolásban, amelyekre viszont jobb, ha minimum háromszoros adagot számol az ember és már szeptember első napján jelentkezik vele az iskolában, mert például írólapból, rajzlapból és piros/zöld/kék/hupilila – kinek-kinek kedve és a gyereke “színfóbiája” szerint, nálunk pl. egy időben Középső mindent kékben, eltérő árnyalatban ugyan, de mindent kékben ábrázolt – ceruzából soha nem lehet eleget venni és nem lehet elég korán beküldeni.)

 

jó iskolafelszerelés

 

Lépésről lépésre, hónapról hónapra

Ennyi idő alatt azt is megtanultam, hogy nem kell augusztusig várni a felszerelések beszerzésével, sokkal jobban járok, ha beosztással élek ezen a területen is, ráadásul számomra mi sem egyszerűbb ennél, hiszen öt gyerekkel ez a fajta életstílus amúgy is a véremben van. Így alakult ki az a rutin, hogy minden hónapban van egy kisebb fix összeg, amelyet iskolafelszerelésre, papírárura költök. Tényleg nem sok, de pár füzet, ceruza, körző, olló, vonalzó, festék, gyurma mindig kitelik belőle.

A végeredmény pedig 2 in 1: nemcsak engem kerül el az idegbaj a papírboltok környékén kígyózó sorok láttán augusztusban, hanem Férj sem kap sokkot a cuccokért kifizetendő összeg hallatán és nem zárolja azonnal a közösen használt bankszámláját.

Trükkös spórolás

Azt kell mondanom, hogy az iskolaszerek esetén legalább egyszeri nagyobb befektetés nélkül sajnos nem lehet sprórolni. De szerencsére megéri, csak trükkösen kell csinálni és az olyan tényezőktől, mint például, hogy az egyik osztályfőnök a kisalakú, puha papírból készült, a másik meg a nagyalakú, kartonra nyomtatott betűkészletet kedveli, simán el kell tekinteni. Nálam Négyes is azt használja, amit anno Nagyfiúnak vettem hét évvel ezelőtt. Nem volt olcsó beruházás, de még Legkisebbet is ki fogja szolgálni és így olcsóbbra jön ki, mintha minden gyerekemnek újat vettem volna… az meg, hogy a mienk nem pont olyan kinézetre, mint amilyet a tanár elképzelt, nos, ez nálam nem mérvadó. Ugyanazt tudja, a többi nem számít. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a járulékos veszteség. (Szerencsére a jó sorsom eddig csak olyan tanerőkkel hozott össze, akik tudomásul vették ezt a fajta hozzáállásomat, de azt hiszem többieket is meg tudnám győzni rövid idő alatt, mert az Erő=öt gyerek velem van.)

Hogy a kifejezésnél maradjunk, járulékos veszteséggel több ponton is számolnunk kell, ha iskolafelszerelés vásárlásra adjuk a fejünket és spórolni is szeretnénk.

Nálunk a legfőbb áldozatok a minták. Nincs minta, semmin, sehol, vagy olyan szolid és unisex, hogy már-már szinte észrevehetetlen, mert így a minőségi termékeknél az átörökítés nem gond és ez sok gyereknél a túlélés egyik alapfeltétele. Kivételt ez alól csak azok a felszerelések képeznek, amelyek év közben kerülnek hozzánk, mert ott már megengedőbb vagyok, a gyors beszerzés felülír minden más szempontot (lehet, hogy Nagylány ezért tagad le mindig néhány füzetet év elején, hogy aztán mégis megkapja a cukimintásakat év közben? A kis ravasz…), vagy Nagyfiúnak, esetleg Középsőnek kell venni valamit, mert azt nagy eséllyel megöröklik a kisebbek. Tanévkezdés előtt kifejezetten lányos cucc sajnos legfeljebb akkor jöhet szóba, ha annyira olcsó, hogy szinte már ő fizet nekem azért, hogy hazahozzam.

Táska-frász

 

 

jó iskolafelszerelés
kép: pixabay

Akinek van iskolás gyereke, pontosan tudja, hogy ez a legdrágább tétel, ezért érdemes jól és jót választani. A piacon rengeteg féle van, az áruk a csillagos égig terjed.

Nagyon könnyű elcsábulni a trendi, menő minták látványától, de ne feledjük: ami ma csillogó, cuki egyszarvú, holnap utálatos kis gnóm, ami ma világklasszis futballcsapat, holnap kétballábasok gyülekezete. És ugye nem hiszed, hogy van olyan gyerek, aki egy ilyen mintával díszített táskával a hátán feszít majd nagy plénum előtt? Nem hiszed, egy év után biztosan tudod, hogy nincs.

Minden másra (méret, súly, fazon) ott a próba lehetősége.

Nekem a táska-frász kivédésére leginkább a trükkös spórolás kistestvére a fejcserés támadás csere-bere jött be. Mire gondolok?

Négyes iskolába kerülésével immáron négy gyereknek kell táskát biztosítanom. Ez olyan igazi hozzuk-anyára-a-frászt helyzet. Miután körbenéztem a neten és láttam, hogy most a tini táskák vannak leértékelve a következőre jutottam: Nagyfiú alsós táskája Középső után Négyeshez vándorol – kicsit kopott, itt-ott kicsit foltos, de az esküvőn is az hoz szerencsét, ha a mennyasszonyon van valami új és valami régi is: én a táskát neveztem ki réginek, minden másból lesz elég új -, Nagylány nemlilanemrózsaszín, de inkább fiús kék kockás, egy éves hátizsákját Középső örököli meg, a két nagy meg kap újat. Fő a rugalmasság! Nem hiába van öt gyerekem. A sakkozásomnak hála alig tízezer forintból megúsztam az egészet és mindenkinek van táskája és mindenki elégedett vele.  Na, ki a király?

Ezt a módszert nemcsak családon belül, hanem akár nagyobb rokoni körben is gyakorolhatjuk, sőt baráti társaságok esetén is működhet.

Mennyiség vs. minőség

Ha megvan a táska, jöhet a töltelék. Mire megtaláltam az iskolai éveket végigkísérő jól radírozható, nem törékeny belű ceruza-radírtól nem kilyukadó füzet-maszatolásmentes radír szent hármasát, valamint az erőteljes színű, jól faragható, (több-kevesebb sikerrel) radírozható színesek-hosszú élettartamú, élénk színű filctollak páratlan párosát sok víz lefolyt a Dunán, az ablakon kiszórt pénz mennyiségéről nem is beszélve.

De megtaláltam! És bár a beszerzésükre fordított pénzösszeg nem csökkent, de legalább az össztérfogatukat tekintve spóroltam: a hosszabb élettartammal együtt járó mennyiségcsökkenésnek köszönhetően ugyanis kisebb helyen is elférnek. Így a gyerekek is maradhattak a szobájukban és a szomszéd sem hívja rám a NAV-ot, hogy illegális papírboltot üzemeltetek, ahol nem múlik el nap árufeltöltés nélkül.

Természetesen van, ahol kifejezetten a mennyiségre utazom. Hurkapálca, rajzlap, kartonpapír, origami lap esetén nem érdekel, hogy egyesével be vannak-e csomagolva selyempapírba, sokkal jobban izgat, hogy tucatjával, de még inkább két tucatjával hol olcsóbb. Vagy három tucatjával? Hidd el, az is kevés lesz. Én szóltam.

Mi hát a jó iskolafelszerelés titka? Ami az anyaságé is: elengedés (a fülem mellett, amikor a gyerek csillámpónis/focis/cukimintás tolltartóért/táskáért/füzetért nyíg, amit aztán fél év múlva lecserélne), következetesség (nem, akkor sem veszem meg, amikor már az egész bolt minket figyel), kompromisszumkészség (a cukimintás cuccokon megspórolt pénzből kaphat egy fagyit, ha kijutunk élve a boltból), határozottság (soha többet nem jövök gyerekkel vásárolni).

Hajrá, dzsungelharcosok, bevetés indul!

Konkrét tippekre vágysz? Kattints IDE!

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

Hozzászólás