Vigyázz, kész, reggel!

Nagyon nagycsaládos édesanyaként sok mindent megéltem már, de az öt – változatos, de soha nem ugyanolyan hangulatban lévő – gyerek útnak indítása reggel Férjjel nehezített pályán, a szülői lét magasiskolája… még nekem is.

vigyázz, kész, reggel

Designed by Freepik

Kezdjük azzal, hogy minden este megfogadom, másnap másképp lesz: a pihentető, minimum nyolc órás alvás után frissen kipattanok az ágyból és mosolygó tündér módjára repülök egyik csemetémtől a másikig, miközben Férjet is szárnyaim alá veszem, hogy aztán fél óra múltán mindenki vidáman kacagva, a frissen sült házi péksüteményektől új erőre kapva induljon oviba, suliba, munkába és én, legbájosabb mosolyomat felöltve, integetek nekik.

Na, ja, persze, pont így. Ehhez képest a valóság?

Nos, a valóság az, hogy nekem a reggel már előző este elkezdődik, különben az adott napon soha nem érne véget és mindenki elkésne a munkahelyéről, az iskolából, óvodából…, ja, bocs, ez utóbbiból szinte lehetetlenség, de nekünk még ez is sikerülne. Én már csak tudom… tapasztalatból.

Azt mondják az okosok, a reggeli hangulatot nagyban befolyásolja, képes vagy-e mosolygósan ébredni. Tökéletesen egyetértek ezzel a feltevéssel.

Nekem ezzel nincs is problémám, mindig mosolygósan ébredek – akármilyen későn is kerültem ágyba, márpedig az igen gyakran előfordul, mert az én-időm akkor kezdődik, amikor az összes gyereket sikerül vízszintes helyzetbe könyörögni -, és egészen addig ki is tart a vigyor az arcomon, amíg szembe nem találom magamat kamaszodó Nagyfiúval és a józan ésszel szembemenve megpróbálom rávenni:  kászálódjon ki az ágyából vagy miután a ráutaló magatartásából azt szűröm le, hogy ezt a kérést nem sikerült tökéletesen átadnom, én magam lépek a tettek mezejére és minden erőmet összeszedve kigurítom a fekhelyéről. Aztán meg újra minden erőmet összeszedve megakadályozom, hogy visszamásszon. A reggeli torna ezzel ugyan letudva és a hajam is még mindig tart, de a mosolyom… nos, az már nem a régi.

Ráadásként mostanában a többiek is rákaptak erre a reggeli rituáléra. Csak egy legény van talpon a vidéken… szó szerint. Legkisebb – akármilyen korán is kelek – tuti, hogy n egységgel korábban már megjelenik a lépcsőfordulóban. Kivéve akkor, ha időre kellene menni. A cél tulajdonképpen teljesen irreleváns, a lényeg, hogy percre pontosan kéne érkezni. Na, bezzeg ilyenkor ő is felcsap Nagyfiú-imitátornak és meg kell hagyni nagyon profin csinálja, a végén még megélem, hogy gázsit fog kérni az utánzóművészetéért. A kérdés csak az, kell-e nekem két Nagyfiú egy reggel? Mit kettő? Öt!

Végre mindenki felöltözött – kár, hogy az előző este általam gondosan kikészített ruhacsomagok rendre ott árválkodnak a szobák sarkaiban, mert soha senki nem veszi észre őket, de legalább fel lehet túrni a komódokat, anyának is hadd legyen egy kis szórakozása napközben, úgyse csinál otthon semmit -, következhet(ne) a reggeli, ha a mindenki előtt lelépő Nagyfiú nem fosztotta volna ki a hűtőt teljesen. Kamaszodik a drágám és addig örülhetek, amíg ennek a legnyilvánvalóbb jele a folyton üres hűtő.

Jöhet hát egy kis újratervezés, az egészséges, gyümölcsökkel felturbózott granola helyett elő a dugikeksszel, különben egy lázadó üzemmódba kapcsolt csipet-csapattal kell bevennem a fürdőszobát… akkor már inkább vesszenek a kekszek! Legalább elhízni nem fogok, maximum éhenhalni.

Miután legyőztem a zoknifaló szönyeket, visszacsavaroztam Villám McQueen kedvenc tűzoltójának, Pirónak a kerekeit a helyére, gyorsan meghajtogattam egy hatszínű dobókockát Nagylány technika órájára, önként és dalolva megmentettem a dugikekszeimmel az éhenhalástól a leszármazottaimat, már csak a fognyűvő manókkal kell megküzdenem indulás előtt.

Jó sokan vannak, meg kell hagyni és bár csukott szájon keresztül nem egyszerű kiűzni őket Legkisebb lepénylesőjéből, nekem már ez is megy… fél kézzel…, mert a másikkal épp Négyest és Középsőt választom szét, akik Harry Potter-féle varázsigékkel próbálják meg ártalmatlanná tenni egymást és amikor figyelmetlenségből leverik a poharat, szentül meg vannak győzödve, hogy sikerült a varázslat – legalább félig, mert a szilánkokra tört pohár azért sejtett valami gubancot az éterben -, így aztán még nagyobb elánnal puffogtatják a bűbájokat és nem értik, rajtam miért nem fognak a varázslatok és hogy láthatom őket, amikor épp most váltak láthatatlanná. 

– Segítség, anya egy boszorkány, Voldemort leszármazottja! – üvöltik mindketten.

Ezen a ponton lép színre Férj és érdeklődve rám néz: “Még nem  vagytok készen? El fogok késni a munkából!”

Igen. El. De mivel ő is nagyszerűen tud olvasni a ráutaló magatartásformákból és van már tapasztalata abban, milyen az, amikor felpattanok a seprűmre és nem azért, hogy elkapjam az aranycikeszt, inkább fénysebességre kapcsol és a maradék csapatot bűbájostul-Piróstul kitereli az ajtón a pillanat törtrésze alatt.

Agyő reggel, kezdődhet a délelőtti műszak!

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

4 thoughts on “Vigyázz, kész, reggel!

    1. Szia Hajni!
      Köszönöm szépen, hogy ellátogattál hozzám és tetszett, amit olvastál.
      Remélem, máskor is találsz kedvedre való olvasnivalót.
      Üdv: Barbara

  1. Erős vigyorgással az arcomon kívánok szép jó reggelt és további humorérzéket ahhoz,hogy ép ésszel élhesd át ezt az időszakot,no meg ahhoz,hogy minket is szórakoztass ilyen beszámolókkal! ☺
    (A)

    1. Szia Ancsa!
      Köszönöm, hogy benéztél a blogomra és örülök, hogy sikerült mosolyt csalnom az arcodra, én pedig ígérem, hogy kitartok még néhány évig.
      Remélem, máskor is ellátogatsz hozzám.
      Üdv: Barbara

Hozzászólás