lássunk világot

Lássunk világot: miért fontos gyerek(ek)kel utazni?

A szülői létnek számtalan aspektusa van. Vannak nehéz és nehezebb részek, de van egy kis szelet, amelynek kivitelezése bár nem könnyű, de mégis megér minden fáradozást. Az utazás. A gyerek(ek)kel való utazás. Nagycsaládos szülőként néha nagyon vágyom rá, hogy egyedül legyek, vagy Férjjel kettesben csináljunk valamit a gyerekek nélkül: ahhoz ugyanis, hogy a gyerekekkel való []

próbálj meg lazítani

Lazítani, próbálj meg lazítani!

Az anyaságom valódi megéléséhez sok minden kell. Van, ami könnyen megy és van, ami inkább nyögve nyelősen. Ez utóbbiak közül talán lazítani tanultam meg a legnehezebben. Egy ideje figyelem magamat. Mármint tudatosan. Hogy hogyan is viselkedek anyaként tizenöt év elteltével. Másképp. Egészen másképp. Természetesen nagyon sok minden megváltozott, de a figyelmemet most elsősorban az ragadta []

túlzások nélkül

Életem anyaként: túlzások nélkül

Szülőként kevés nehezebb feladatom adódik, minthogy túlzások nélkül éljem az életemet. De a gyerekeim érdekében muszáj megpróbálnom megtalálnom az arany középutat. Sok mindent tanultam a gyerekeimtől, amiért hálás lehetek nekik, de ha csak egyetlen dolgot kellene említenem, akkor azt mondanám: köszönöm nekik, hogy nem hagyják, hogy elszaladjon velem a ló… erre vagy arra. Mire gondolok []

anya végveszélyben

Anya végveszélyben: kamaszlány a fedélzeten

Amióta Nagylány is csatlakozott a kamaszok táborához, többet vagyok végveszélyben, mint Bruce Willis egész filmes életművében. Designed by Freepik Pedig azt hittem, hogy engem már nem lehet meglepni. Nagyfiú után nem. És nemcsak azért nem, mert ő aztán tényleg felvonultatja a kamaszkor minden velejáróját, ráadásul nem csak úgy ímmel-ámmal, inkább az ahogy-a-csövön-kifér módszert alkalmazza – []

Murphy-törvénye

Murphy és én: adalék(mentesen) a blogbejegyzésekről

Egy blogger élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról, a csúf, kopasz Hókuszpókról Murphy-ről, aki szerint “ami elromolhat, az el is romlik” ott és akkor, amikor nem kéne? Designed by Freepik Történt a minap, hogy a gyerekeim a konyhában az asztal fölé hajolva kiskanállal ették a muffinsütőből a fotózásra szánt sütemény romjait és miközben mindegyik []

vissza a szabadságomat

Anya-jajj: adjátok vissza a szabadságomat!

Egy ideje azt érzem, gúzsba vagyok kötve. Szülőként. Elvárások, komplett listák arról mit (ne) mondjak, mit (ne) tegyek anyaként. Elég! Adjátok vissza a szabadságomat! Designed by Freepik Nem, nem azt a szabadságomat, amely minden GDP termelő munkát végző embert megillet, mert azt a szabadságomat akkor vesztettem el, amikor anyává váltam, de ezt nem is bánom []

iskolai projektmunka

Iskolai projektmunka: gyerek kapja, szülő végzi?

Az iskolai projektmunka szó hallatán nekem rendre gyöngyözni kezd a homlokom. Különösen egy bizonyos életkor alatt, mert biztosan tudom: bár a gyerek kapta, de tutira én leszek az, aki megcsinálja. Designed by Freepik Biztosan te is ismered Esterházy Péter elhíresült mondását, amely szerint “Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” (Az eredeti egészen []

jól csinálod

Hidd már el, hogy jól csinálod!

Önbizalom nélkül gyereket nevelni kétes kimenetelű vállakozás. A külvilág ellenében néha nem könnyű elhinni, hogy jól csinálom a dolgomat. Csak egy kis pozitív megerősítés és szülői énem szárnyra kap. Designed by Freepik Nem vagyok egy önbizalomhiányos ember, de azért nem viszem túlzásba a dolgot. Ami a gyerekenevelést illeti, bízom magamban – nagycsaládos anyaként nincs is []

időt nyerni

Fogd az időt és fuss – az időnyerés művészete

Minden ember élhető életre vágyik. (Nagy)családosként különösen. De ehhez idő kell. Hogyan nyerhetünk időt egy időtlen világban? A (nagy)család egy időtlen tér. Olyan értelemben, hogy kevés benne az idő, néha úgy érezzük, hogy szinte nincs is. Pedig nagy szükség van rá, hogy élhető legyen az életünk. A nagy kérdés a hogyan? A titkos varázsszó: Logisztika. Igen, []

ki az ágyból

Ébresztő! Ki az ágyból!

Mindig örülök, ha a gyerekeimet este végre sikerül vízszintes testhelyzetbe küzdeni. Aztán eszembe jut, hogy másnap ki is kéne őket vakarni valahogy az ágyból. És akkor már nem örülök. Egyáltalán nem, sőt. Rettegek. Mert eszembe jut, hogy kevesebb, mint tizenkét óra múlva az ágyban békésen szuszogó (apró)népet a lehető legstresszmentesebben ki kéne tessékelni onnan. Mármint []