neveletlen kisgyerekek

Bezzeg az én időmben: neveletlen kisgyerekek?

Mind gyakrabban hangzik el a vád, hogy a mai kisgyerekek – és természetesen a nagyobbak is – neveletlenebbek a korábbi generációknál. Biztos ez? A címben feltett kérdésre igen rövid, tömör és határozottan kategorikus válaszom van: nem. Ritkán olvasok olyan bejegyzéseket, amelyekről már az első pár sor szó után tudom: csak arra jók, hogy megemeljék a []

kamasz lányom

(Kis)kamasz valóság: nem hagyom a lányom!

Kamaszt nevelni nem könnyű, de a (kis)kamasz lányok világa mindent visz. De én nem hagyom a lányom!   Azt hittem, hogy Nagyfiú kamaszságánál nincs lejjebb, nem lehet rosszabb. De hogy is gondolhattam ezt? Igazából Nagyfiúhoz már hozzászoktam és egyre jobban kezelem, néha már röhögni is tudunk együtt és van, amikor megcsinálja, amit kérek, olyat is, ami []

egyedül a városban

A rettegés foka: egyedül a városban

Minden családban eljön a pillanat, amikor felmerül a kérdés: mikortól engedjük egyedül közlekedni a gyereket a városban/településen, ahol lakunk?   Nálunk is felmerült, természetesen. Az első döntést sok évvel ezelőtt kellett meghoznunk és jelentem – nyilván nem mondok meglepőt – nem volt könnyű. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb, például, hogy a []

gyereknevelési tanács

Miért nem adok gyereknevelési tanácsokat?

Sokak szerint a gyerekeim száma alapján simán adhatnék gyereknevelési tanácsokat. Lehet, de én mégsem teszem.   Na, de mi az oka ennek a kategorikus elutasításnak? Pontosan az, amiért mások szerint kellene: van öt gyerekem és minél inkább elmerülök a gyereknevelés bugyraiban, annál inkább tudatosul bennem, hogy mennyi mindent nem tudok még és valljuk be őszintén, folyamatosan érnek meglepetések… []

versengünk még

Meddig versengünk még?

Meddig versengünk még? Mi, felnőttek a gyerekeink ellenében, kárára?! Meddig még?   Felbolydult a világ… zavar támadt az éterben. Eldőlt egy dominó és láncreakciót váltott ki. Évek óta tart a magyar köznevelés és közoktatás szintjének romlása, vagy ha ez durva általánosításnak hangzik, akkor mondhatjuk azt is, hogy stagnál – bár sokak szemében ez inkább eufemizmus []

képzeletbeli barikád

A képzeletbeli barikád öt oldalán

Lövészárok, barikád, ármány és cselszövés… valóságos pillanatok egy nagycsalád életéből.   A kívülállók gyakran úgy gondolják, hogy egy nagycsaládban minden szép és jó, a testvérek mindig őszinte szeretettel fordulnak egymás felé, mindenki lesi a másik kívánságát és ahol csak tudják, segítik egymást. Ühüm… a mesékben… szerintem egy nagy létszámú családnál nincs is ideálisabb helyszín a vérre menő küzdelmekhez, []

kamasszzal mindjárt megőrülök

Mindjárt megőrülök: kamasszal (túl)élünk

Nálam gyakori életérzés a “mindjárt megőrülök”, de amióta megduplázódott a kamaszaink száma, mind gyakrabban fog el ez az érzés.   Felejthetetlen élménnyel, igazi meglepetéssel ajándékozott meg a legutolsó, közös családi pihenés: bepillantást nyerhettem a következő tizenöt évünkbe, amelyet a kamaszainkkal fogunk eltölteni egy fedél alatt… az alapelképzelésem ugyanis az, hogy a jövőben is együtt élünk – []

az élet a legnagyobb tanítómester

Tényleg az élet lenne a legnagyobb tanítómester?

Az élet a legnagyobb tanítómester – tartja a mondás. Én pedig most már el is hiszem.   Utálom a közhelyeket, de be kell látnom, hogy némelyikben van igazság… nem is kevés. A legutóbb megélt, átélt tapasztalat legalábbis ezt bizonyítja. Olyan életszakaszba értem az öt gyerekkel, ami enyhén szólva sem egyszerű. Néha komolyan úgy érzem, mint a []

Kütyü vagy nem kütyü: az itt a kérdés!

Kütyü vagy nem kütyü? Mikor (ne) adjuk a gyerek kezébe? Az itt a kérdés!   Őszintén be kell vallanom, csodálom azokat az embertársaimat, akik értenek a technikai vívmányokhoz, úgy nyomkodják, forgatják és dolgoznak a legmodernebb eszközökkel, mintha a használatuk a világ legtermészetesebb dolga lenne.  Szerintem olyan humán beállítottságú technikai antitalentum, mint én, manapság már csak a []