soha ne mondd

Soha ne mondd, hogy soha!

Utálom a közhelyeket. Mert közhelyesek. De édesanyaként egyetlenegyet örökre belevéstem a szívembe és az agyamba: “Soha ne mondd, hogy soha!”. Pár hete írtam egy bejegyzést arról, hogy miért küldöm a gyerekeimet, illetve most már csak Legkisebbet nyáron óvodába június 15-e után – nem akkor, amikor hivatalosan is zárva van az ovi, ezért más helyen vannak, []

iskolaváltás

Ha menni kell: a váltás ideje

Szülőként rengeteg döntés hozunk. Bízunk benne, hogy mindig a legjobbat. De van, amikor revidiálni kell az álláspontukat és eljön a váltás ideje. Az intézményváltás ideje. Designed by Freepik Minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének. Mi mást akarna?! Ezért aztán mielőtt döntést hoz, tájékozódik, körüljár, súlyoz, átgondol, mérlegel, hogy az adott helyzetből a lehető legtöbbet, []

anyák harcosok klubja

Harcosok klubja – anyák a ringben

Közös problémák, közös örömök, közös gondok, közös élmények. Az anyaság összehoz. Vagy nem? Vagy nem. A levegőben pedig a közös-ség helyett inkább a harcosok klubja-fíling terjeng. Anyaként büszke vagyok arra, hogy harcos típus vagyok, hogy van erőm, hogy megtanultam, hogy képes vagyok harcolni. Régebben – még a gyerekeim előtt – volt nem egyszer olyan szituáció, amit []

óvoda nyáron

Óvoda nyáron: menni vagy nem menni?

Vannak állandó dolgok az életben. Még egy nagycsaládéban is. Például minden nyáron újra és újra felmerül a kérdés: járunk-e oviba június 1-je után vagy legközelebb majd ősszel kopogtatunk újra? Designed by Freepik Röviden? Járunk. Hosszabban? Igen, az én gyerekeim nyáron is jártak/járnak óvodába. (Illetve most már csak Legkisebb, hiszen a többiek régen kinőttek már az []

szülőbarát nyaralás

Szülőbarát-e a gyerekbarát nyaralás?

Lehet-e szülőbarát egy gyerekbarát pihenés? Vagyis tudunk-e kettesben is lenni életünk párjával, ha a gyerekeinkkel együtt vágunk neki a nagyvilágnak? Mit mondjak öt gyerek édesanyjaként? Az igazat? Vagyis, hogy nem, nagyon nem, vagy esetleg azt, amit a külvilág elvár, közvetít a boldog családi együttlétekről, hogy persze, bármit meg lehet oldani, ha az ember igazán akarja, []

köszön a gyerek

Miért nem köszön ez a gyerek?

Vannak kérdések, amelyekkel minden szülőt megtalál egyszer a tágabb vagy szűkebb környezete. Legalább egyszer. A “Miért nem köszön ez a gyerek?” tutira ott szerepel ezek között. Designed by Freepik Első lépésként engedd, hogy elmondjam a saját véleményemet magáról a kérdésről. Miért nem köszön? Csak. Mert gyerek. Mert fél, mert szégyenlős, mert félénk, mert bizalmatlan, mert []

védi a gyerekeinket

Ki védi meg a gyerekeinket?

Szülőként bármire képesek vagyunk a gyerekeinkért, különösen az oktatás frontján: petíciót fogalmazunk, tünetünk, ha kell, óvjuk őket tűzön-vízen át. De meddig tart a bátorság, megvédjük-e a gyerekeinket, ha egy konkrét személlyel (felnőttel) kerülünk szembe? Kitart-e akkor is a karakán hozzáállás vagy takaréklángra csavarjuk és beindulnak a régi reflexek: ha mi kibírtuk, túléltük régen, ő is []

túlzások nélkül

Életem anyaként: túlzások nélkül

Szülőként kevés nehezebb feladatom adódik, minthogy túlzások nélkül éljem az életemet. De a gyerekeim érdekében muszáj megpróbálnom megtalálnom az arany középutat. Sok mindent tanultam a gyerekeimtől, amiért hálás lehetek nekik, de ha csak egyetlen dolgot kellene említenem, akkor azt mondanám: köszönöm nekik, hogy nem hagyják, hogy elszaladjon velem a ló… erre vagy arra. Mire gondolok []

vissza a szabadságomat

Anya-jajj: adjátok vissza a szabadságomat!

Egy ideje azt érzem, gúzsba vagyok kötve. Szülőként. Elvárások, komplett listák arról mit (ne) mondjak, mit (ne) tegyek anyaként. Elég! Adjátok vissza a szabadságomat! Designed by Freepik Nem, nem azt a szabadságomat, amely minden GDP termelő munkát végző embert megillet, mert azt a szabadságomat akkor vesztettem el, amikor anyává váltam, de ezt nem is bánom []